Részlet Dabasy Jánosnak, a Melbourne-i Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkészének leveléből

„Gyülekezetünk 1957 szeptemberében alakult, akkor még körülbelül százötven családdal, egyénnel. Az idő, sajnos, nagyon megfogyatkoztatta a gyülekezetet, és ma már csak huszonhárom név van a névsoron, mind öregek (nyolcvanévesnél idősebbek), a hetven évemmel én a fiatalok közé tartozom. Istentiszteleteinken tízen-tizenöten szoktunk összejönni.

Az utódok, ha még járnak is templomba, akkor már az ausztrál istentiszteletekre járnak, s kevés beszél úgy magyarul, hogy a magyar prédikációt teljesen meg tudná érteni. Isten segítségével, ameddig az utolsót is magához nem hívja, hirdetjük, hallgatjuk az igét, és járulunk az Úr asztalához. Nem panaszkodunk, sok áldást kaptunk és kapunk Istentől. Van egy kis, még könnyebben mozgó magunk, amelyik rendszeresen, hetenként összejön nálunk bibliaórára is. Ilyenkor hatan szoktunk összejönni a Biblia körül. (…)

A konferencia megalakítását nagy örömmel vettük. Sajnos a mi kis gyülekezetünk nem tud képviselőt küldeni az orosházai zászlóbontásra. Számunkra már a konferencia nagyon későn keletkezett.”

Dabasy János