Elfelejtett jelszó?
Testvérgyülekezeti találkozás
Szikrázó napsütéssel köszöntött ránk a november eleji kora ősz első vasárnapja, amikor a debreceni evangélikus gyülekezet egy lelkes csoportja Réz-Nagy Zoltán lelkésznek, valamint Pazár István felügyelőnek a vezetésével látogatást tett a nagyváradi evangélikus-lutheránus hittestvéreinél.
A tíz órakor kezdődő istentiszteleten Réz-Nagy Zoltán prédikációjához Jób könyve 14. fejezetének első hat bekezdése szolgáltatta az alapigét, amely az ítélet vasárnapjához kapcsolódott. Az ezt követő liturgiát Réz-Nagy Zoltán és Mátyás Attila nagyváradi lelkész végezte. Az alkalmat zeneszámok tették ünnepélyessé Györfiné Hovancsek Tündének és Benczédi Hunornak, a debreceni Kodály kórus tagjainak –, valamint Benczédi Mónika zenetanárnőnek az előadásában.
Az istentisztelet után a két testvérgyülekezet evangélikusainak mintegy hetvenfős csoportja három autóbusszal Margitta felé vette az irányt, ahol a Gabriel vendéglőben elfogyasztott ízletes ebéd közben kötetlen beszélgetés alakult ki közöttük. Itt csatlakozott hozzájuk Rákóczi Lajos fazekasvarsándi származású evangélikus testvérünk, egykori parlamenti képviselő, aki jelenleg az érköbölkúti általános iskolában magyar irodalmat tanít. A továbbiakban vállalta az útikalauz szerepét, átnyújtva egy csokorra valót az útba eső települések krónikájából, úgymint Margitta, Ábrám, Széltalló, Újbártfalva, Bályok, Berettyószéplak, Baromlak, Ipp, Szilágynagyfalu. Egyebek közt beszélt arról, hogy Arany János szülei Nagyfaluból költöztek Szalontára, és itt zajlik Arany Toldijának cselekménye is.
Megérkezvén Szilágysomlyóra, a kalauzolást Jojkics Attila történelem szakos nyugalmazott tanár vette át. Bemutatta az 1737-ben felépült impozáns református templomot, ahol megcsodálhattuk a kazettás mennyezetet, a számos emléktáblát, amelyek mind a település történelméhez kapcsolódnak. A tanár úr kiemelte, hogy Szilágysomlyó, sőt az egész Érmellék történelme Báthory István erdélyi fejedelem családjának nevéhez kapcsolódik.
Ezután a csoport a 16. században épült Báthory-vár felé vette az irányt, ahol a gyermekek a két körbástyát vették „birtokukba”, míg a felnőttek Jojkics Attila élvezetes előadását hallgathatták meg a vár történetéről, a területén elkezdődött, de félbemaradt ásatásokról, a vár közepén található első világháborús emlékműről, amelynek tetején 1933-ban még egy turulmadár volt, most viszont négy oldalán román nyelvű felirat díszeleg, tetején pedig egy ortodox kereszt…
Mivel az idő szorított, nemsokára Tasnád irányában folytattuk utunkat, ismét Rákóczi Lajos magával ragadó kalauzolásával. Megtudhattuk tőle, hogy egy idén májusban tartott szimpóziumon Ady Endre Kocsiút az éjszakában című verse bekerült a tizenkét legszebb magyar vers közé. Érmindszentre, Ady szülőfalujába érkezve – ahol jelenleg már csak öt-hat magyar ajkú család él – már jócskán ránk esteledett, így csak kívülről tekinthettük meg a református templomot, ahol a költőt keresztelték.
Az Ady-emlékházat viszont alaposan szemügyre vehettük: előbb a szerényebb szülőház konyháját – tetejében a szabad kéménnyel, amely mintegy természetes füstelszívó berendezésként szolgált; a tiszta szobát – ahol a költő született, és amelyet lincselt föld borít –, benne a számtalan, Adyhoz fűződő emléktárggyal.
A közelben található az Ady-kúria, amely akkor építtetett, amikor a családnak már valamelyest jobban ment sora, és amely szintén bővelkedett látnivalókban: rengeteg korabeli fényképpel és írásos dokumentummal, amelyek a költő életútjába nyújtottak betekintést.
A házat elhagyva búcsút vettünk a debreceniektől, akik hálásan megköszönték a közösen átélt, felejthetetlen élményeket.
Árkosi Adrián, Nagyvárad
