Maek – egy év után

Amikor 2006 októberében megalakítottuk a Magyar Evangélikus Konferenciát, többször is elhangzott a „zászlóbontás” kifejezés. Egy intézmény megalakulásakor természetes, hogy a reménykedés, a nekibuzdulás, a sok magyar evangélikust megmozgató esemény szervezése, majd élménye patetikus szavakat csal a tollakra és az ajkakra.

Orosházi együttlétünk valóban felemelő volt, az együttlét öröme mellett rengeteg új ismerettel, tapasztalattal gazdagodhattak a résztvevők. Magam is elmondtam, leírtam már akkor, hogy a megismerkedés élménye jó esetben egy közös gondolkodási folyamatot indít el, melynek során tisztázódnak a viszonyok, helyzetek, kirajzolódnak a szervezet és az egyes ember számára is a cselekvés lehetőségei. Ugyanis alapszabály ide, alakuló ülés oda, a konkrét tennivalók dolgában senki nem érkezett kész recepttel.

Végigtekintve a határainkon kívül élő magyar anyanyelvű evangélikusok helyzetén, igen változatos képet kapunk. A várakozások ellenére a környező országok európai uniós tagsága nem hozta meg a magyar kisebbség jogainak látványos kiteljesedését. A nyugati magyarság helyzete szintén igen összetett: a „nagy öregek”, az 56-os vagy még korábbi emigráció tagjai közül egyre többen vonulnak vissza, ugyanakkor a határon túli magyarok sokasága hagyja el szülőföldjét, egyszerűen átlépve az anyaországon, Nyugat-Európában boldogulást keresve. A tengerentúlon egyre inkább asszimilálódik a magyarság, mégis vannak még élő evangélikus közösségek.

Egy éve, hallva a bemutatkozásokat, beszámolókat, mindenki számára világossá vált, hogy csak az az igazi közösség, melynek tagjai tudnak egymásról, ismerik egymás örömeit, gondjait. Minden szándékunk ellenére a környező országokban, elsősorban Szlovákiában, némelyek provokációnak tekintik már a Maek létezését is. Kérdés persze, hogy ez ellen lehet-e vagy érdemes-e egyáltalán valamit is tenni, amellett, hogy elmondjuk: a magyarországi evangélikusság több népcsoport gyermekeinek harmonikus közössége, s ezt a sokféleséget értéknek tekintjük. Ugyanakkor nyilván felelősséggel tartozunk azokért, akik magyar anyanyelvükön akarják hallgatni Isten igéjét határainkon túl.

Mindez persze még kevés egy szervezet működéséhez. Egy évvel az alapítás után, október 3-i ülésén a Maek elnöksége nem tekinthetett vissza látványos sikerekre. Be kell vallanunk: egyelőre nem sikerült megtalálni a működésnek azt a formáját, mely az összetartozás kifejezésén túl a gyakorlati lépéseket is rendszerbe foglalja. Tudjuk, hogy jól működik sok testvér-gyülekezeti kapcsolat. Számos területen tapasztalhatjuk a személyes kapcsolatok, a közös elkötelezettség erejét. Ugyanakkor – mint oly sok minden más egyházunkban – mindez nem áll össze közös ügyünkké.

Az elnökségi ülésen elhangzottak kritikus és önkritikus megállapítások, melyek azonban mind egy irányba mutattak: a közös evangélikus célok megfogalmazásához tudnunk kell egymásról, határon innen és túl. Az információcsere fóruma pedig nyilvánvalóan a sajtó. Elsődlegesen az Evangélikus Élet, mellette számos regionális lapunk és persze az a periodika – az Útitárs –, mely Gémes István áldozatos munkája nyomán évtizedek óta beszámol a nyugati magyar protestánsok életéről.

Gémes lelkész úr korábban már jelezte, hogy szívesen átadná a szerkesztés feladatát és a kiadás terhét másnak. A Maek elnökségének döntése alapján a lapot januártól Budapesten, a Maek „berkeiben” szerkesztjük, ide várjuk az írásokat, immáron nemcsak nyugatról, hanem a Maek tagszervezeteinek mindegyikétől. A szerkesztés feladatában nagy örömünkre Szűcs Petra, a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának korábbi, nagy nemzetközi kitekintéssel is rendelkező irodavezetője lesz segítségünkre. A kiadásért a Luther Kiadó felel, ami azt is jelenti, hogy a hazai olvasók évente négyszer az Evangélikus Élet részeként találkozhatnak az Útitárssal, míg a külföldi előfizetők a nagyobb egyházi ünnepekhez kapcsolódva kapják meg korábban Stuttgartból postázott lapjukat.

Reméljük, hogy ily módon valóban lehetőség nyílik egymás alaposabb megismerésére, s ennek nyomán könnyebben fognak majd megfogalmazódni az együttműködés konkrét céljai is. A Maek elnöksége természetesen igyekszik az országos egyház támogatásán túl más forrásokat is bevonni a működés biztosítására, s itt most nem csak anyagi forrásokra gondolok. Csak bátorítani tudok mindenkit: vegyen részt a közös gondolkodásban! Hadd értesüljünk akár kisebb eseményekről is, tanuljunk az élő kapcsolatok példájából. Csak így érhetjük el, hogy a Magyar Evangélikus Konferencia ne csupán a tavalyi orosházi találkozó emlékéből éljen, hanem hitsorsosaink határokon átívelő, élő testvéri közösségévé váljék.

Prőhle Gergely