A kövek összerakásának ideje

A magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozója

A nyitó istentisztelet

Ötévnyi előkészítő munka után kibontotta zászlaját a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) a reformáció hónapjában, október 13–14-én Orosházán, a magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozójának keretében. Az intézményt azzal a régóta érlelődő szándékkal hívták életre, hogy hivatalos formában, egy „világszervezet” égisze alatt legyen mód a szétszóródott köveket összerakni, a „puzzle” darabjait összeilleszteni, azaz kialakítani a hazánkban, a Kárpát-medencében és a világon bárhol élő magyar evangélikus gyülekezetek határokon átívelő összefogását, testvéri és szolgálati közösségét. A nagyszabású orosházi rendezvénysorozat sokszínű programja nemcsak formájában, de tartalmában is megmutatta: a magyar evangélikus világszervezet előtt a jövőben széles távlatok nyílhatnak a magyar–magyar evangélikus kapcsolatok fejlesztésében és erősítésében.

A megnyitó ünnepi istentiszteletet megelőzően, 15 órától hívták össze a Maek közgyűlését, amelyen a korábbi háromtagú elnökséget héttagúvá bővítették. Prőhle Gergely elnök, valamint a két alelnök, Gáncs Péter és Benczúr László mellé megválasztották Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi püspököt, Gémes Pált, a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének társelnökét, Nagy Olivér alsószeli lelkészt, a szlovákiai magyar evangélikusok küldöttét, valamint Blázy Árpádné beosztott lelkészt. Titkos szavazással megválasztották az alapszabályban rögzített bizottságok tagjait is.

Az orosházi templomban telt ház, több mint ezer ember előtt a 18 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten Ittzés János elnök-püspök szolgált igehirdetéssel Jn 11,42–51 alapján. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Maek zászlóbontásának történelmi jelentőségű eseménye és az afölött érzett lelkesült öröm nem homályosíthatja el a teológiai látás józanságát. „Valóban egységet teremt-e a nyelvi és a vérségi összetartozás?” – tette fel a kérdést egyházunk elnök-püspöke, majd rámutatott, hogy sokszor az egy anyanyelvet beszélők közül sem beszéli mindenki ugyanazt a nyelvet. Ittzés János hangsúlyozta, hogy az evangélium örömüzenetének tartalma az, amelyben a nyelv, a kommunikáció nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, és az igazi egységet nem az a vér teremti meg, amely az ereinkben csörgedezik, hanem az, amelyik értünk hullott – ez a valódi egység és közösség alapja.

Az istentiszteletet követően a világtalálkozó házigazdája, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese, Ribár János megnyitó beszédében köszöntötte a Maek minden résztvevőjét és meghívott vendégét. A felszólalók közül elsőként Gáncs Péter püspök lépett a pulpitus mögé, hogy hivatalosan bejelentse a Magyar Evangélikus Konferencia megalakulását. Őt követte Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, a Maek titkára, aki felolvasta az alapszabálynak a szervezet célkitűzéseit megfogalmazó 4. §-át.

A köszöntések sorát Prőhle Gergely megválasztott országos felügyelő, a Maek elnöke nyitotta meg. A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívását elfogadó Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke szívből jövő örömének adott hangot a Maek megalakulása kapcsán, és köszönetet mondott azért, hogy az egyházak azokban a történelmi időkben is meg tudták őrizni magyar identitásukat, amikor ez megpróbáltatást jelentett. Rámutatott, hogy a megkezdett evangélikus „puzzle” nincs befejezve, nyitott, így reményt ad a gyarapodásra, és lehetőséget biztosít a további kapcsolatok építésére.

Balog Zoltán, a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke arról szólt, hogy míg a politikának nem illik sem dicsérni, sem bírálni az egyházakat, addig az egyházak ezt megtehetik a politikával, mivel olyan autonóm közösségek, amelyek a politikától függetlenül is teszik a dolgukat. Dicséretként hangzott el, hogy az evangélikusok fel merik vállalni, hogy a legtöbb belső különbözőséget mutatják kifelé, miközben ennek ellenére keresik a közös utakat. „Ez is lehet szolgálat az ország, a nemzet felé” – jegyezte meg Balog Zoltán.

A határon túli magyar evangélikusok nevében Pátkai Róbert, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének (KÉMELM) elnöke mondta el történelmi visszaemlékezésekkel tarkított köszöntését. A világtalálkozó megnyitó ünnepségét dr. Frenkl Róbert országos felügyelő szavai zárták, aki köszönetet mondott a zászlóbontásért, és reményét fejezte ki, hogy Isten megáldja ezt a törekvést, és valóban történelmi eseményként fogják számon tartani a Maek megalakulását.

Október 14-én az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium díszterme adott otthont a konferencia programjainak. Reggeli áhítatában Adorjáni Dezső Zoltán az új világszervezet kihívásai kapcsán kiemelte, hogy bár a Maek előtt álló út járatlan – melyet ráadásul akadályok és szakadékok nehezítenek –, de nem szabad, hogy ez eltántorítsa azokat, akik a kezdeményezés sikeres kibontakozásán dolgoznak; a hidakat fel kell építeni, és az úton el kell indulni.

Az első előadást dr. Fabiny Tamás püspök tartotta, melynek mottójául Préd 3,5-öt választotta: „Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.” A magyarság széthullásának történelmi példái nyomán a püspök három metafora segítségével – a Maek erős várának, családi házának és templomának a képével – felvázolta a hallgatóság előtt a Magyar Evangélikus Konferencia ideális jövőképének vízióját.

A Mt 9,37 alapján tartott, „Az aratnivaló sok...” című előadásában Gémes Pál a nyugat-európai magyar gyülekezetek helyzetéről is szót ejtett, s ezzel már elővételezte a szünet után következő, határon túli magyar közösségek bemutatkozását, melynek moderátora dr. Frenkl Róbert volt.

A felvidéki evangélikusok képviseletében Badin Ádám rozsnyói presbiter és Srna Zoltán, a Százd–Ipolyszakállosi Evangélikus Egyházközség felügyelője számolt be a szlovákiai magyar gyülekezetek helyzetéről.

A szép számú erdélyi küldöttség nevében Fehér Attila püspöki tanácsos, Zelenák József, a Brassói Egyházmegye esperese és Köncze Geréb Árpád, a Kolozsvári Egyházmegye esperese ismertette a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház magyar evangélikus gyülekezeteinek életét és a szolgálati munkaágak részleteit.

A Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének munkájáról Gémes István, az Útitárs és a Koinonia folyóirat szerkesztője és Gémes Pál stuttgarti lelkész osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.

Az ausztriai magyar evangélikusság helyzetét Solymár Mónika, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze és Mesmer Ottó, az Őriszigeti Evangélikus Egyházközség lelkésze foglalta össze.

Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett dr. Tomaschek László az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar evangélikusok között végzett munkáról számolt be, és egyúttal tolmácsolta az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) elnökének, Bernhardt Béla főesperesnek az üdvözletét is.

Az öt országot átfogó észak-európai magyar gyülekezetekről Molnár-Veress Pál lelkész és Jordáky Béla főfelügyelő mondott megdöbbentő adatokat: Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország és Észtország tizennyolc magyar gyülekezetben mindössze egyetlen lelkész végez szolgálatot.

A konferencia zárszavában Prőhle Gergely emlékeztette a hallgatóságot, hogy az emelkedett hangulatnak és az ünnepi örömnek ki kell egészülnie a realitásérzékkel: az ötletek és kezdeményezések megvalósítási szándékát összhangba kell hozni az anyagi lehetőségekkel. Nem elég csupán látogatni egymást; a gyülekezeteknek – határon innen és túl – részévé kell válniuk egymás életének is.

A rendezvénysorozat a Művészetek Házában ért véget, ahol Badin Ádám szavalt istenes verseket, melyek között Bárdosi Ildikó és Dsupin Pál népzenei betéteit hallgathatták meg az érdeklődők. A záróáhítat szolgálatát Gémes István végezte.

Petri Gábor