Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) beszámolója

Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében és Bernhardt Béla főesperes elnök úr személyes üdvözletét is tolmácsolva, tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Magyar Evangélikus Konferencia néven szervezett magyar evangélikus világtalálkozót, annak minden résztvevőjét, és kívánjuk, hogy ebből az együttlétből szép eredmények szülessenek a világon szétszóródott, de elsődlegesen a Kárpát-medencében élő magyar evangélikusság épülésére és javára.

Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, röviden AMEK, hatvanöt éve, tehát 1941-beli alakulása óta szolgálja a modern idők legnagyobb szórványterületére, az Észak-Amerikába került magyar evangélikus híveket. (Mellesleg igyekszünk szemmel tartani az ausztráliai magyar gyülekezeteket is.) Statisztikai kimutatással nem rendelkezünk, de ha az illetések több mint egymillió magyarról tudnak ezen a területen, akkor szórványunknak el kellene érnie a harmincezret. Hogy hittestvéreink hol és merre élnek, azt sajnos még az AMEK hőskorában sem tudtuk felmérni. Csak az bizonyos, hogy az alakulás idejében létezett tizenhárom gyülekezet — mind a térség keleti felében — vagy elsorvadt, vagy teljesen amerikaivá vált. Megmaradt három kicsiny gyülekezet, melyben még magyar, vagy magyar-angol szolgálatot végeznek. Két gyülekezet van az ohioi Clevelandban, egy pedig az ontarioi Torontóban. Az alakulás idején tizennyolc lelkész tartozott az AMEK-hez. Mindegyikük már az örök hazába költözött.

Nyilvántartásunkban csak néhány nyugdíjas korú lelkész szerepel, ugyancsak szétszórva az észak-amerikai térségben, illetve az USA-ban négy fiatalabb lelkész, akik közül kettő amerikai szolgálatban áll, és kettő, akik parókusként, helyettesként, s gondozóként szolgálják a jelzett három gyülekezetet. (Kanadában is nyilvántartunk két aránylag fiatal lelkészt, néhai Rohály Mihály esperes unokáit; ők sajnos nem vagy keveset beszélnek magyarul.) A kelet-clevelandi gyülekezet elsődleges beszolgálója immár huszonöt éve egy magyar presbiteriánus lelkész. Az istentiszteleti szolgálatokon túlmenően csupán a hetven éve fennálló nyugat-clevelandi magyar evangélikus gyülekezet aktív gyermekek oktatásával és különféle rendezvényekkel, melyekkel elismert tényezője a magyar kolóniának.

Az AMEK, eredetileg mint gyülekezetek és lelkészek szervezete, igyekezett lelki szolgálatokat is végezni, melyek gyűléseivel kapcsolatos csendesnapokban is kifejezésre kerültek. Ezeknek a sora a hetvenes években szűnt meg. Azóta szervezeti átalakulással – nem lelkészek számára is lehetővé téve a tagságot – főként a szórványba szakadtak felé fordul a figyelem, ahogy alkalmi igényekre az AMEK korlátolt keretei között reagálni képes.

Gyülekezeteink egykor a II. világháború, majd az 1956-os szabadságharc után bevándoroltaknak nyújtottak sokféle és jelentős segítséget. Ezek elé visszatekintve megemlítendő, hogy a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház, mely október 1-jén ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, 1913-ban létesítette Amerikában az első magyar szeretetintézményt, árvaházat és öregotthont. Ez 1923-ig működött. Továbbá a trianoni tragédia folytán az eperjesi evangélikus teológia átköltözése és kapcsolatos ínsége alkalmával ugyanez a gyülekezet 300 000 aranykorona értékében biztosította a teológia egyéves működését.

Különösen a kilencvenes években, de azokat megelőzően is, kereken egymillió forint értékben juttatott az AMEK anyagi támogatást különféle kárpát-medencei célokra, főleg a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium javára a genfi Fasor Egyesületen keresztül. Igyekeztünk megőrizni és megőriztetni Ordass Lajos püspök úr emlékét azzal, hogy Clevelandban, Akronban, Torontóban, Allentownban, Kelenföldön, és Cegléden a püspökről készült dombormű-emléktáblát helyeztettünk el. Jelenleg pedig aktívan veszünk részt két ösztöndíjprogram kezelésében és közvetítésében. Chicagóban a Lutheran School of Theology at Chicago intézetben eddig húsz magyar evangélikus teológus tanult/tanul egy-egy érvre, míg az ohioi Columbusban, a Trinity Lutheran Seminary intézetben eddig három ösztöndíjast köszöntöttünk. Ezeknek az ösztöndíjaknak az összértéke megközelíti a százmillió forintot!

Állandó tevékenységünknek számít a 76. évfolyamában járó Erős Vár nevű lap kiadása. Eredetileg havilapnak indult, de kb. harminc év óta rendszeresen kéthavonként jelenik meg. A lap célja a hitmélyítés, összetartás, és tájékoztatás nyomatékkal a kárpát-medencei magyar egyházi eseményekről. A lap a hatvanas években kereken 1200 példányban jelent meg, ma ennek a felében. Köszönetet mondunk, saját írógárda hiányában, mindazoknak a magyarországi evangélikus lelkészeknek, akik írásaikkal gazdagították vagy gazdagítják még mindig a lap tartalmát.

A Ravasz László-féle jégtáblán halódó virág a mi helyzetünk. Hittestvéreinket vagy kicsiny gyülekezeteinkhez, vagy magyar református gyülekezetekhez, vagy amerikai gyülekezetekhez tartozóknak, vagy kallódóknak tartjuk. Hogy ezen az állapoton mit lehet segíteni, mit tudhat segíteni a világméretű magyar evangélikus szervezkedés, azt jelenleg megítélni nem tudjuk. Mindenestre fontos maga a kapcsolat, ami az elmúlt száz évben tulajdonképpen sohasem volt bensőséges, mivel a hazai egyház, többféle körülmény folytán, nem volt képes, vagy nem is akart erről a hatalmas szórványról gondoskodni, vagy éppen a pártállami időkben el is fordult ilyenfajta kihívástól. Mindig örültünk az évek során, ha akadt látogatónk Magyarországról, püspökök, lelkészek, s még akkor is, ha a mi állásfoglalásunkat egyik vagy másik kérdésben kritikával illették. Megjegyezzük, hogy lelkészeink a huszadik század elején még Magyarországról kibocsátott lelkészek voltak, de a század második felében inkább menekültként kerültek ide és álltak úgy szolgálatba. 1996-ban, éppen tíz évvel ezelőtt az AMEK igyekezetére történt meg újabb hazai kibocsátás, a Tamásy lelkészházaspárra vonatkozóan, amiért külön is köszönetet mondunk.

Megismételjük hát köszöntésünket. Jóllehet a jövő felé bizonytalanul tekintünk, de azért abban a meggyőződésben, hogy Isten méri ki szolgálatunk idejét. Ezért köszöntő szavunkat a 2005/2007-es adminisztratív időszakunkra választott igével egészítjük ki, gondolva nemcsak magunkra, hanem beleértve mindnyájunkat is: ”Szeret az Úr, azért nincs végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (Jeremiás Siralmai 3,22)

Erős vár a mi Istenünk!

Rácz Zsuzsanna és dr. Tomaschek László,
az AMEK intézőbizottságának a tagjai