Fontolva haladás

– Püspök úr, mi motiválta Önöket, hogy magyarországi látogatásra hívják meg a szlovák evangélikus egyházvezetést?

– Az elmúlt időszakban több nemzetközi fórumon, konferencián is volt alkalmunk találkozni szlovák püspök testvéreinkkel. Bennem merült fel a gondolat, hogy hazánkba invitáljuk a szomszédos egyház püspökeit a közös ügyeinket érintő kérdések minél hatékonyabb megtárgyalása érdekében és a rendszeres munkakapcsolat reményében: egy egyeztetési sorozat első állomásának szántuk ezt a találkozót.

– Milyen jelleggel és fő hangsúlyokkal készítették elő a tanácskozást?

– A tárgyalásokat tudatosan úgy készítettük elő, hogy nem szigorúan protokolláris találkozót, hanem őszinte, nyílt és a gyakorlati kérdésekre koncentráló kötetlen hangulatú párbeszédet szerettünk volna. Ennek jegyében nemcsak egyházdiplomáciai tárgyalást szerveztünk, hanem – a hivatalos tárgyalástól elkülönítve – egy kötetlenebb, közösségi jellegű fogadásra is hívtuk a szlovák és a magyar társadalmi és közélet világi és egyházi prominenseit, a szlovák nagykövetet, szlovák kisebbségi önkormányzatok vezetőit, országgyűlési képviselőket, a szlovákiai magyarok képviselőit. A hangsúly azonban a püspöki tárgyalásokon sem a „protokolláris hivatalosságon” volt. A fogadást adó Prőhle Gergely országos felügyelő ezt úgy fogalmazta meg, hogy bár ezt a püspöki találkozót „egyháztörténeti jelentőségűnek” tartjuk, mégis az volna jó, ha teljesen hétköznapi lenne.

– Sikerült elérni ezt a kitűzött célt?

– Amíg olyan témák kerültek szóba, mint az egyház és állam viszonya, ökumenikus kérdések, közös képviselet az egyházi világszervezetekben, addig ez viszonylag jól működött. A diplomáciai nyelv merevségei akkor kezdtek felülkerekedni, amikor a két egyház közötti kapcsolat konkrétumairól, akár a múlt kérdéseinek a feldolgozásáról, akár a jelen együttműködési lehetőségeiről kellett volna beszélni. A múlt még mindig nagy súllyal nehezedik rá a két ország kapcsolatára, és ezt az állapotot még nem sikerült meghaladni.

– Milyen konkrét kérdések kerültek szóba a tárgyalásokon, és milyen eredmények születtek?

– Vegyes a kép. A médiakapcsolatok terén örömmel említhető, hogy egyházaink internetes portáljainak szerkesztői rendszeres munkakapcsolatban lesznek, és híreket közvetítenek egymásnak. Mi szorgalmaztuk az előrelépést az írott sajtó terén is. Örömmel mutattuk szlovák kollégáinknak az Evangélikus Élet lapszámait, amelyekben évente többször jelenik meg szlovák nyelvű oldal, esetenként egy-egy szlovák nyelvű cikk is. A szimmetria jegyében azt kértük, mozdítsák elő annak az ügyét, hogy az ő egyházuk hetilapjában is jelenhessenek meg magyar nyelvű írások. Erre egyelőre nem kaptunk ígéretet.

Ahogyan arra a felvetésre sem, hogy a nálunk működő szlovák lelkigondozói szolgálat mintájára az ottani egyházban is létre lehetne hozni a magyar nyelvű szolgálatot végző lelkészek hasonló hálózatát. A harmadik nagy terület, amelynek kapcsán valós igényre épülő konkrét kérést fogalmaztunk meg, a magyar nyelvű hittankönyvek ügye. Azt az elutasító választ kaptuk, hogy Szlovákiában szigorú állami rendelkezések szabályozzák, hogy milyen tankönyvekből lehet tanítani. Mi azonban nem az állami, csak a gyülekezeti hitoktatást szeretnénk ellátni megfelelő magyar kiadványokkal. Elmondtuk, hogy a liturgiai jó rend érdekében küldenénk szívesen Agendát és énekeskönyveket a magyar istentiszteletek tartására. A szlovák püspökök válaszaikban érezhetően nem tudtak számunkra biztató dolgokat megfogalmazni. A Magyar Evangélikus Konferencia működésével kapcsolatban pedig olyan bizalmatlanságot éreztünk, amelyre az elmúlt két és fél év eseményei szerintünk egyáltalán nem szolgáltak rá.

– Úgy tűnik, a magyar fél által felvetett kérdésekről zömmel sikertelenül tárgyaltak...

– Ezek a kérdések szerencsére még nem zárultak le. Továbbra is készek vagyunk bármilyen kérdésről őszintén beszélni, igény esetén a szükséges tájékoztatást megadni. Bízunk abban, hogy szlovák püspök testvéreink a megfelelő egyházvezetői fórumaikon felvetik ezeket a kérdéseket, és elősegítik a feladatok megnyugtató megoldását. Hivatalos testületi felhatalmazás hiányában talán nem akartak felelőtlen ígéreteket tenni.

– Elhangzottak-e a tárgyaláson szlovák részről megfogalmazott kérések?

– A szlovák evangélikusok régóta szeretnék, ha a Deák téren emléktáblát állítanának Ján Kollár evangélikus lelkésznek. Az országos presbitériumban mi hoztunk egy határozatot, amely szerint a tábla elhelyezését kívánatosnak tartjuk. A Deák téri elhelyezéssel a helyi gyülekezet jelenleg nem ért egyet, mondván, hogy olyan lelkészek sem kaptak külön emléktáblát, mint Székács József vagy Ordass Lajos. De keressük a megoldást. A másik kérdés a Rákóczi úti egykori szlovák templom mai helyzetét érintette. Részünkről igyekeztünk egyértelművé tenni: nekünk is fáj, hogy az egyház állami nyomásra a szocializmus idején eladta az ingatlant, de még ha vissza is kerülne egyházi tulajdonba, a felújítás és fenntartás költsége sajnos messze meghaladná az egyház anyagi teherbíró-képességét.

– Püspök úr, a tavaly nyáron rendezett pozsonyi találkozó után úgy fogalmazott: a két egyház közötti viszonyban megtörtént az áttörés. Ehhez képest hogyan értékelhető a mostani tárgyalás?

A két egyházvezetés kapcsolataiban a biztató kezdetek után nem történt visszalépés, de sajnos jelentős előrelépésről sem számolhatok be. Amolyan fontolva haladás tanúi vagyunk. Vannak reménykeltő jelei a kapcsolatok jövőbeli kibontakozásának és elmélyülésének, a bizalom erősödésének. Továbbra is szorgalmazzuk a már meglévő és új testvér-gyülekezeti és testvériskolai kapcsolatokat, az ösztöndíjas cserediák-programokat, valamint évente két szlovák lelkész magyarnyelv-tanulásának biztosítását.

Úgy tűnik, nem jutottunk még el odáig, hogy közös ügyeink konkrét kérdéseinek megoldásában olyan nagy léptekkel haladjunk előre, mint amilyeneket kezdeti lelkesedésemben reálisnak gondoltam. Történelmi tehertételeink miatt ezek a kényes kérdések több időt és türelmet, nagyobb körültekintést igényelnek. A mostani friss tapasztalatok alapján hosszabb tárgyalássorozatra kell berendezkedni. Erre a magam részéről változatlanul készen állok. Ezért is utazom napokon belül Szlovákiába: Lackner Pál egyháztörténésszel, tábori püspök testvéremmel örömmel veszek részt a keleti egyházkerület Poprád mellett tartandó lelkészkonferenciáján, amelynek témája a 20. század első felének egyháztörténete.