A szolidaritás ideje

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem negyvenedik konferenciája

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) akadémiai napjainak az idén − május 9. és 16. között − a nyíregyházi Sóstó adott otthont. A gazdag programból − amely utólag is megtekinthető a www.epmsz.eu honlapon − a krónikás három vonulatot kíván kiemelni – mindenekelőtt a témával kapcsolatos előadásokat. A felkért előadók a szolidaritás kérdését vizsgálták meg a legfontosabb tudományterületek szemszögéből.

Hétfőn Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár Sors, próbatétel, szolidaritás a Bibliában címmel adott rendkívül fontos alapvetést a témához. Bár szerdán hangzott el, de a teológiai tisztázáshoz tartozott Oláh Mihály zilahi református lelkész előadása: Kálvin a szolidaritásról, a közösségvállalásról, a felebaráti szeretetről. Még hétfőn a téma két fontos dimenzióját vitatták meg a résztvevők. Kuritárné Szabó Ildikó hasonló címmel, de lélektani megközelítésben fejtette ki, milyen tényezők játszanak fontos szerepet a személyiség fejlődése során abban, hogy kialakulhasson a szolidaritás élménye, és életformává váljon. Frenkl Sylvia Előítélet, intolerancia, kontra szolidaritás címmel lebilincselő módon vázolta fel azokat a sokszor rejtett összetevőket, amelyek egyéni és közösségi létünkben a szolidaritást akadályozzák.

Kedden a szolidaritás társadalmi és gazdasági összefüggéseit vizsgálta a konferencia. Horányi Özséb egyetemi tanár, a Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi szervezet elnöke az egyház társadalmi felelősségét emelte ki. Farkas Beáta közgazdász igen szemléletesen világította meg a gazdaság és szolidaritás összefüggéseit.

A szolidaritás gyakorlati példáit vették sorba szerdán a konferencia résztvevői. A nyíregyházi szociális helyzetről, a református egyház drogterápiás szolgálatáról, valamint menekültek között végzett missziójáról, a mezőmadarasi példáról hallhattak az érdeklődők szemináriumi csoportban sok-sok értékes információt, délután pedig a református és evangélikus egyház által fenntartott diakóniai intézményekbe látogattak el, megismerve a szolidaritás konkrét formáit.

Téma volt még az a történelmi összefüggés, hogy Baltazár Dezső (1871–1936) református és Geduly Henrik (1866–1937) evangélikus püspök szolgálatában hogyan tükröződött a szolidaritás az első világháború előtt és a trianoni tragikus események után. Erről Baráth Béla egyháztörténész tartott alapos, a tényeken alapuló előadást.

Kuti József református lelkész referátumában a hét témáját a szó legnemesebb értelmében emelte isteni magasságba, hogy onnan visszatérve még jobban lássuk feladatainkat.

A konferencia másik fontos mozzanata volt ebben az évben is a kirándulás. A minden évben máshol megrendezett tanácskozás szervezői minden esetben figyelmet fordítanak a helyi közösségek és értékek megismerésére. Ennek jegyében keresték fel a résztvevők a Nyíregyháza környéki bokortanyákat, a vajai kastélyt, a beregi és szatmári részt. Mégis, a kiemelkedő program idén a kárpátaljai kirándulás volt. A határátkelés nehézségei után a beregszászi református gyülekezettel együtt ünnepelte a konferencia menybemenetel ünnepét. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán bepillantást nyerhettek a résztvevők az ottani magyarság életébe, az értelmiség képzésének küzdelmeibe. Megtapasztalták a beregszásziak vendégszeretetét, megláthatták Munkács híres várát.

Az akadémiai napokhoz hagyományosan kulturális rendezvények kapcsolódnak. Ebben az évben öt alkalommal találkoztak a tanácskozók kiváló művészekkel. A megnyitón Sebestyén Márta lépett fel. Hétfőn a nyíregyházi Cantemus kórus Pro Musica leánykara Szabó Dénes vezényletével, Kovács László Attila lelkész, orgonaművész szolgálatával az evangélikus Nagytemplomban adott jótékonysági koncertet. Az est bevételét nehéz sorsú gyermekek nyári táboroztatására fordítják. Kedden Berecz András mesemondó nevettette meg felnőtteknek szóló meséivel a hallgatóságot, szerdán Pregitzer Fruzsina színművész nyújtott át egy zenés csokrot a két háború közötti magyarországi énekekből. A záróesten pedig a Pántlikás együttes és Szűcs Imre református lelkész és felesége, Sarkadi Viktória még a legidősebb résztvevőket is néptáncra perdítette.

Az akadémiai napokat Varga Pál lelkész, az egyesület elnöke zárta le, aki sikeresnek, és tartalmasnak ítélte a konferenciát. A résztvevők lelkesedését, a búcsúzás pillanatait látva ebben igaza is volt.

Laborczi Géza