Emlékezetes reformációi ünnepség a magyar evangélikus határvidéken

Bár a reformáció október 31-ével jelölt kezdetének ötszázadik évfordulóját előkészítő magyar emlékbizottságnak egyetlen határon túli tagja sincs (?), az olykor „negyedik magyar evangélikus egyházkerületként” emlegetett Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház gyülekezeteit aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni a 2017-re történő készülődés során. Nemcsak a kiépítendő protestáns „turistaútvonalak”, illetve a fellendítendő vallási turizmus okán, de már csak azért sem, mert a legrégibb magyar evangélikus egyházközségek némelyike történetesen hazánk jelenlegi határainak „átoldalán” található. Mint például az Erdély délkeleti szegletében, a barcasági medencében található kilenc gyülekezet, amelyek éppenséggel a felét alkotják a Brassói Egyházmegyének.

Meglehet, Európa eme lutheránus határvidékén a szászoknak köszönhetően lett evangélikussá a magyar falvak lakossága, ám az igazsághoz tartozik, hogy még elébb jobbágysorba is a brassói szász patriciátus taszította a magyar királyok által letelepített hajdani határőröket. Egyes források szerint csángóknak 1780 után kezdték el nevezni Háromfalu (Tatrang, Zajzon, Pürkerec), illetve Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) magyarjait, jóllehet a 10–11. században minden valószínűség szerint eleik hozták létre a ma már romák és románok által is lakott településeket. Míg azonban a szászok lélekszáma már Brassóban (az egykori Kronstadtban) is kevesebb a magyarokénál, addig az összesen „hétfaluban” nem is hét, hanem nyolc önálló evangélikus egyházközség templomában hangzik magyarul az evangélium vasárnapról vasárnapra. És nem mellesleg éppen Tatrang evangélikussága volt az, amely 1886-ban kinyilvánította igényét az önálló magyar egyházmegye megalakítására, utóbb pedig csatlakozási szándékát a magyarországi evangélikus egyház szervezetéhez (erről bővebben a szomszédos hasábokon).

 

Három falu hívei

A szervezés (és vendéglátás) zavarba ejtően szép példáját tapasztalhatták meg azok a budapesti vendégek is, akiknek gépkocsija – kolozsvári útmegszakítással – közel nyolcszáz kilométer megtétele után gördült október 29-én este a tatrangi evangélikus parókia udvarára. A mintegy hétezer lelkes község ma már ugyan végig jó minőségű úton érhető el, ám a településen belül általában még továbbra is port vagy sarat kénytelenek verni a gépjárművek. Azonban a templom és a paplak közötti szakaszra friss aszfalt került az ünnepre időzítve – nem utolsósorban a reformáció idei emléknapjának sikeréért magánemberként is nagyvonalúan áldozó Kiss József polgármesternek köszönhetően…

Nem maradt ki a vendéglátásból a Tatranggal közvetlenül határos két másik lutheránus falu sem. Pürkerecen másnap D. Szebik Imre, Zajzonban pedig Tarr Kálmán szolgált igehirdetéssel a vasárnap délelőtti istentiszteleten.

Túlnyomó többségükben magyar ajkú evangélikusok fogadták Brassóban dr. Rainer Stahlt is, aki október 30-án a Brassói Magyar Evangélikus Egyházközség templomának szószékéről hirdette Isten igéjét. Míg a Luther-szövetség főtitkárának szavait a megyeszékhelyen – Koszta István személyében – egy nemrégiben választott fiatal lelkész tolmácsolta, addig Pürkerecen az 1932–1973 között ott szolgált édesapa (Mátyás Béla) nyomdokába lépett pásztor, Mátyás Lajos

köszöntötte D. Szebik Imrét.

Tarr Kálmán sok-sok évvel ezelőtt már szolgált egy ízben Zajzonban, s ő a jelenlegi lelkész, ifj. Domokos Jenő elődjével, Rab Gyula

nyugalmazott lelkipásztorral is találkozhatott.

Nem csupán illendőségből említjük a szívélyes házigazdáknak bizonyult helyi lelkészek neveit, hanem azért is, mert ők – s ez már az átgondolt szervezést dicséri – valamennyien közreműködtek a délután Tatrangon zajlott „központi ünnepség” templomi istentiszteletének liturgiájában is.

 

Fejér Házból a templomba

Túl a szomszédos gyülekezetekből érkezett hívek sokaságán, vélhetően a Brassói Egyházmegye minden gyülekezete képviseltette magát legalább egy-két fővel azon a helyi idő szerint délután három órakor kezdődött és hét óra után véget ért alkalmon, amely méltán kaphat többszörösen is ünnepi jelzőt a tatrangi egyházközség, illetve a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház eseménynaptárában. Ha némi elfogultsággal a különböző médiumok – így a Duna Televízió –jelen lévő képviselőire gondolunk, talán azt sem túlzás állítanunk, hogy ezen a reformáció emléknapját megelőző vasárnapon még némi nemzetközi figyelem is irányult e magyar lutheránus „végvárra”.

Mindenesetre aligha véletlen, hogy az egyházi személyiségek mellett közéleti tisztségviselők is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. Így például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor kulturális miniszter, avagy – a Magyar Köztársaság képviseletében – Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul.

A megújult templom, valamint a gyülekezeti ház új szárnyának felszentelésére az ünnepi istentiszteletet megelőzően került sor az immár épületegyüttessé bővült gyülekezeti ház – templommal szomszédos – telkén, ahol a helyi fúvószenekar térzenéje fogadta a verőfényes napsütésben érkezőket. Az adományozó özv. Bajka Zoltánné Fejér Katalin után Fejér-háznak elnevezett gyülekezeti központot a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott elnök-püspöke, D. Szebik Imre szentelte fel, míg a fennállásának 190. évfordulóját is idén – immár teljes szépségében – ünneplő, sorrendben harmadik tatrangi templomot Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke ajánlotta Isten oltalmába. Hálaadó imádságot Zelenák József esperes, püspökhelyettes mondott, a Kolozsvári Református Kollégium kórusa pedig – dr. Székely Árpád karnagy vezényletével – hálaadást zengett…

A ravatalozókápolnaként is funkcionáló Fejér ház elől vonult át harangzúgás közepette a gyülekezet Isten hajlékába, hogy színültig töltse a két karzattal is büszkélkedő, mintegy háromszázötven fő befogadására képes templomot. Itt előbb Székely Levente lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd a változatos zenei betétekkel színesített liturgia figyelmeztetett: „Egyedül Istené a dicsőség!”

Az Úr szent vacsoráját is kiszolgáltató ünnepi istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán hirdetett igét. A püspök Ézsaiás próféta könyvének 3. részéből idézve, illetőleg a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. igeverse alapján arra intette hallgatóit, hogy lelki házuk, hitéletük építéséről se feledkezzenek meg.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen Zelenák József, Kelemen Hunor, Szilágyi Mátyás, dr. Rainer Stahl, Tarr Kálmán és – az orosházi testvérgyülekezet képviseletében – Ördög Endre lelkész köszöntötte a közösséget.

És ezen a ponton szakítsuk meg a „protokollt”! Mert bár sem a helyi lelkész, sem a közgyűlést levezető Köpe Árpád egyházközségi felügyelő nem említett meg név szerint senkit, az ünneplő gyülekezet előtt nyilvánvalóvá lehetett, hogy – különböző pályázatokon elnyert támogatások mellett – az építkezések, beruházások legfőbb „hősei” azok az áldozatkész hívek, akik adományaikkal, avagy kétkezi munkájukkal járultak hozzá szeretett közösségük gyarapításához. S hogy mennyire élő, mennyire összetartó a mintegy ezerkétszáz tagot számláló tatrangi gyülekezet, abból a templomi együttlétet követő fogadáson szintén ízelítőt kaphattak a vendégek a falu kultúrházában, ahol több mint kétszáz főre terítettek vacsoraasztalt a szorgos asszonykezek.

 

Teológiai konferencia

Október 31-én, a reformáció emléknapjának délelőttjén Románia számos evangélikus gyülekezetében tartottak ünnepi istentiszteletet. A Brassói Egyházmegye lelkészei hétfő délután azonban visszatértek Tatrangra. A meghívó teológiai konferenciára szólt, amely – a média képviselői mellett – számos „világi” érdeklődőt vonzott a paplakkal szemközt már 1901 óta álló (1995 és 2005 között vendégházzal bővített) „kultúrotthon” tanácstermébe.

Zelenák József esperes nyitóáhítata után Adorjáni Dezső Zoltán püspök vezette fel a közvetve-közvetlenül protestáns alapértékekkel foglalkozó témákat, amelyeknek az előadói az előző nap délelőttjén igehirdetőként szolgáló „külföldi” vendégek voltak.

Elsőként Tarr Kálmán szólt a bibliafordítások, illetőleg bibliai szövegrevíziók szükségességéről, különös tekintettel a magyar nyelvű Biblia történetére.

Luther Márton tanítása a világi és az egyházi kormányzás különbözőségéről máig kedvelt témája teológiai disputáknak. Ehhez igyekezett újabb adalékkal szolgálni dr. Rainer Stahl, amikor a két birodalomról szóló tanítás szubjektív értelmezésére vállalkozott. E helyütt meg sem kíséreljük ismertetni magyar fordításban is közreadott, ám szóbeli kiegészítéseivel sem könnyen emészthető gondolatmenetét, miként D. Szebik Imre – a reformáció jelentőségéről és aktualitásáról szóló – előadásának részletezését sem teszik lehetővé a terjedelmi korlátok.

Minderről egyébiránt meggyőzően tanúskodik kiadónk Luther Márton válogatott műveit csokrokba gyűjtő sorozata, amelynek első – a reformáció ünnepére megjelent – kötetével a Magyarországi Evangélikus Egyház megajándékozta a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház valamennyi gyülekezetét. A Brassói Egyházmegye lelkészei Tatrangon vehették át a gyülekezetük nevére kiállított példányt, további ajándékként pedig egy-egy példányt D. Szebik Imre – ugyancsak a Luther Kiadó gondozásában megjelent – könyvéből.

T. Pintér Károly