Elfelejtett jelszó?
A zsolnai zsinattól a nyelvtörvényig
A Szélrózsa „szlovák napján” a Püspökök órája sorozat rám jutó beszélgetésére A zsolnai zsinattól a nyelvtörvényig címmel került sor. Beszélgetőtársakként dr. Kónya Péter történészprofesszort, az eperjesi egyetem rektorhelyettesét és Srna Zoltán olajipari szakelőadót, százd–ipolyszakállosi gyülekezeti felügyelőt hívtam meg. Váratlanul, de nagy örömünkre kibővült a beszélgetők köre: csatlakozott hozzánk ugyanis a szlovákiai evangélikus egyház keleti egyházkerületének Eperjesen székelő püspöke, Slavomír Sabol is, akit – előzetes érdeklődése alapján – pár nappal korábban meghívtam, hogy látogasson el ifjúsági találkozónkra. Így Szpisák Attila lelkészünk tolmácsolásával kétnyelvűvé vált kerekasztalunk.
Előzetesen a következő kérdéseket küldtem el két meghívottunknak:
1. Mi tette lehetővé az 1610-es zsolnai zsinat létrejöttét (történelmi kontextus)?
2. Hogyan fogadta a zsinat döntéseit a világi és a katolikus egyházi hatalom?
3. Mennyiben tekintheti a mai Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) magáénak is a zsolnai zsinatot?
4. Az elmúlt négyszáz esztendő legfontosabb negatív és pozitív hatású eseményei, amelyek befolyásolták nemcsak a szlovák–magyar, hanem a belső evangélikus viszonyokat, kapcsolatokat
5. Milyen körülmények között került a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület kötelékébe?
6. Milyen mulasztások terhelik az MEE-t a magyarországi szlovák és szlovák gyökerű evangélikus gyülekezeteket illetően?
7. Mit tudna tenni az MEE a Szlovákiában élő magyar nyelvű evangélikus közösségekért? Miben és hogyan segíthetnénk nekik?
8. Véleményük szerint milyen lehetőségeik vannak egyházainknak az országok közötti feszültségek enyhítésére?
9. Ügyünk szempontjából hogyan értékelik a mindkét országban bekövetkezett politikai változásokat? Esélyt vagy inkább nehézséget jelentenek ezek? (Például a magyar parlament által elfogadott, a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvény / a Most-Híd kormányzati tényezővé válása stb.)
10. A Szlovák és a Magyar Evangéliumi Aliansz Balassagyarmaton 2006. október 14-én közös nyilatkozatot adott ki (lásd Híd magazin 2007/1. szám, 33. o.) Mennyiben tekinthető ez követendő példának az egyházak számára?
Beszélgetésünket mérsékelt érdeklődés kísérte. Ebből arra következtetek, hogy a közvetlenül érintett gyülekezeteken és egyházi vezetőkön túl nem sokakat foglalkoztatnak a feszültségektől sem mentes szlovák–magyar evangélikus egyházi kapcsolatok. Pedig valóban közös ügyünkről van szó, s az egyházaink kapcsolatát befolyásoló, de országaink viszonyát is meghatározó mai kérdések, problémák gyökerei a 19. század első feléig, közepéig nyúlnak vissza. Sok hittestvérünk talán azt sem tudja, hogy Trianonig a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjainak közel 50 százaléka szlovák anyanyelvű, 25 százaléka német anyanyelvű volt, s csak a „maradék” volt magyar anyanyelvű.
Nem jutott idő mindegyik kérdésre, és nem kerültek elő az igazán kényes kérdések, de azért hiszem, nem volt hiábavaló ez a találkozás sem. Kónya professzor elsősorban a történelmi összefüggésekről szólt, Sabol püspök az egyházvezető szemével láttatta a nehézségeket. Összegzésként talán leginkább Srna Zoltán gyülekezeti felügyelő rövid mondatát idézhetem: A két egyház megromlott kapcsolatában a szeretet vesztett csatát.
Remélem, őszinte testvéri beszélgetésekben végre sikerül – sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül – önmagunk felelősségét is beismerve történelmileg korrekt és közösen vállalható diagnózist készítenünk. Talán végre azt is felismerjük, hogy nem egyik vagy másik ország vagy egyház önérzete a kérdés, hanem az evangélium ügye forog kockán. S ha ez megtörténik, akkor remélhetjük, hogy a mögöttünk lévő időben súlyos sebeket kapott szeretet új erőre kap, és egyre nyíltabb testvéri kapcsolatban élhetünk két szabad ország két szabad egyházában.
Ittzés János
