Elfelejtett jelszó?
Lelkészek határok nélkül – A Lelkészakadémia Erdélyben
„Kihelyezett” lelkészakadémiai kurzust tartottak az erdélyi Apácán március 31. és április 2. között. A rövid bemutató kurzust a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervizori Intézet munkatársai, Tóth János és dr. Kocsev Miklós református lelkészek, szupervizorok vezették „a lelkész és a lelkigondozás” témájában.
Régóta dédelgetett tervünk vált valóra ezzel a tavaszi erdélyi látogatással. Évekkel korábban már fontolgattuk, hogy jó lenne az erdélyi evangélikus lelkészkollégákat is bevonni ebbe a továbbképzési formába. Meg is hívtuk őket a szárszói kurzusokra, bár sejtettük, hogy a nagy távolság miatt ez nem lesz egyszerű. Most azonban egy kisbusszal „házhoz jött” a Lelkészakadémia.
A szervezés feladatát Simonné Nagy Ilona apácai lelkésznő és férje, Simon László vállalta föl. Tíz kolléga jött el végül a Brassói Egyházmegyéből – ez a szám mintegy negyedét fedi le az erdélyi evangélikus lelkészi karnak.
Az Apáczai Csere Jánosról elnevezett teleház kitűnő helyszíne volt a képzésnek. A háziak legendás vendégszeretetét személyesen átélve pedig az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy otthonról hazajöttünk!
Igaz ugyan, hogy csupán rövid ízelítőre kerülhetett most sor, ez a két és fél nap mégis tartalmas együttlétet, a tanulás és feltöltődés idejét jelentette számunkra. Őszinte, nyitott légkörben beszélgettünk; rácsodálkoztunk arra, milyen hasonlók az örömeink-bánataink, mindennapi küzdelmeink. Jó volt együtt végiggondolnunk lelkigondozói szolgálatunkat: azt, hogy milyen lelki erőforrásokból meríthetünk, hol vannak a határaink, mi tartozik a kompetenciáink közé. A Gyökössy-intézet által kidolgozott szupervíziós módszerek nyomán az esetmegbeszélő csoportüléseken fontos és érzékeny területeket érintettünk: miként hangolható össze hivatásunk és magánéletünk, hogyan segíthetünk és nekünk mi segít konfliktushelyzetek kezelésében. Részünk volt abban is, hogy megismerkedjünk a prédikáció-szupervízió, illetve az intézményanalízis módszereivel.
Bakay Péter, egyházunk cigánymissziói referense is elkísért bennünket, aki az első estén az apácai gyülekezet körében tartott képekkel illusztrált beszámolót a gyimesi csángóknál töltött egy évéről és az utána elindult lelkes baráti látogatásokról. Előadását a 20. zsoltár alapján tartott áhítata vezette be, amelyben Isten segítő szeretetéről és a nekünk adatott igazi győzelemről beszélt. Amikor a gyimesi pásztoréletről mesélt – mint pásztor a pásztoroknak –, nekünk, lelkészeknek is sok megszívlelendő gondolatot adott át. Jó volt hallgatni a néprajzi érdekességeket és azt, hogyan hasonlítgatják össze „szavajárásukat” a barcasági csángók távolabb élő rokonaikéval, a gyimesi csángókéval.
A második este a zsidóság széderliturgiájának hagyományát elevenítettük föl. Így ültük körbe a nagy asztalt, és fogyasztottuk el a tradicionális peszachi ételeket, hogy emlékezzünk Isten nagy csodáira. Ő az, aki a szolgaságból igazi szabadságba vezet minket, s nagycsütörtök este a széthúzó, értetlen tanítványokból közösséget teremt, testének-vérének ajándékával.
A szombati délelőtt a lelki erősödés jegyében telt pasztorálpszichológiai bibliatanulmányozással és közös zsoltárírással, majd az úrvacsorai közösségben átélt áldásokkal gazdagodva indult el ki-ki az útjára, hazafelé – azzal a reménységgel, hogy ennek az együtt átélt néhány napnak valóban lehet majd folytatása.
