Magyar–szlovák csúcstalálkozó – másképp
Élő, eleven, sokszínű testvér-gyülekezeti kapcsolat(ok) reflektorfénybe állítása – az Evangélikus testvér-gyülekezeti kapcsolatok a Kárpát-medencében című előadás- és beszélgetéssorozat első alkalmának szervezésekor eredetileg „mindössze” ez volt az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) és a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) célja. Az anyaországi és a felvidéki magyar evangélikus közösségek közötti kötelékeket ismertetni kívánó szeptember 10-ei együttlét végül – „köszönhetően” az elmúlt hetek-hónapok külpolitikai történéseinek (szlovák nyelvtörvény, Sólyom László kitiltása Révkomáromból) – ennél sokkal többről szólt. Ugyanazon a csütörtöki napon, amikor Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák kormányfő a szécsényi Forgách-kastélyban találkozott, a józsefvárosi evangélikus templomban – mások mellett – Hana Peničková lelkésznő imádkozott a szlovákok és a magyarok közötti békéért. Az áhítattal, imakörrel, majd az általános helyzetkép felvázolásával kezdődő alkalom keretében a résztvevők egy „nem hivatalos”, illetve egy pecséttel-papírral is megerősített kapcsolatról is hallhattak.
Miként az Srna Zoltán felügyelő és Hana Peničková lelkésznő rövid áttekintéséből kiderült, a Százd–Ipolyszakállosi Evangélikus Egyházközségnek két szálon is vannak magyarországi kapcsolatai. Egyrészt a gyülekezet szlovák tagjai közül többen is Alsó-, illetve Felsőpetényből származnak, és ezek a családi kötelékek máig is élnek. Másrészt a magyar nyelvű istentiszteleteket, illetve a bibliaórákat és a konfirmációi előkészítőt Lajtos János nagybörzsönyi lelkész tartja. Az ő kilenc évvel ezelőtt megkezdett szolgálatán keresztül „találtak egymásra” az Ipoly túlpartján élő evangélikusok a folyó innenső partján élő, egyébként német gyökerű lutheránusokkal. „Bár a pecsétig-papírig nem jutottunk el, a két gyülekezet közötti kapcsolat mégis testvéri” – fogalmazott Srna Zoltán.
A budaörsi és a sajógömöri evangélikusok 2006-ban kötöttek ugyan szerződést, de kapcsolatuk nem ettől „működik”. Sokkal inkább attól, hogy hűségre, rendszerességre, kiszámíthatóságra és pontosságra törekednek, mert – miként azt Endreffy Géza és Garádi Péter, a budaörsi gyülekezet lelkésze, illetve felügyelője elmondta – testvér-gyülekezeti kapcsolatot fenntartani-ápolni „csak intenzíven, nagy fordulatszámon érdemes”. Péter apostol „mottóját” igyekeznek követni: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked” (ApCsel 3,6b) S hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azon túl, hogy folyamatosan imádsággal gondolnak a gömöriekre, havonta egyszer meg is látogatják őket. Nem egyszerűen vendégeskedni mennek, hanem bizonyságtétellel, evangélizációval szolgálnak a gyülekezetben. Mert – ahogyan azt Rusznyák Dezső sajógömöri lelkész is mondta – ilyen „mentőövre” van szükségük a lelki ébredéshez. (A budaörsiek és a sajógömöriek testvér-gyülekezetei kapcsolatáról az Evangélikus Élet 2009. június 14-ei számában megjelent, Egy rendhagyó konfirmáció oldalvizén című cikkben olvashatnak bővebben. – A szerk.)
Az EBBE és a Maek sorozatának következő alkalmán, október 8-án az Arad megyei Fazekasvarsánd és a Veszprém megyei Lovászpatona közötti testvér-gyülekezeti kapcsolatot mutatják majd be.
Vitális Judit
A magyarok és szlovákok között egyaránt szolgáló Rusznyák Dezső – aki bő egy évtizeddel ezelőtt három magyarországi evangélikus gyülekezettől is kosarat kapott, amikor testvér-gyülekezeti kapcsolatot szeretett volna felvenni velük – a budaörsiekkel való kapcsolat örömei mellett aggódó-szomorú észrevételeit, kérdéseit is megosztotta a jelenlévőkkel: „Olyan missziói lelkületű emberekért imádkozunk, akik messzi országokba vihetik el az örömhírt, de közben mintha a »saját« pogányainkról megfeledkeznénk. Nem kellene közéjük, hozzánk is misszionáriusokat küldeni?! Örömmel-lelkesen megtanuljuk a távoli népek nyelvét, ugyanakkor a közvetlen közelünkben élő népek nyelvének megismerésére a világ minden kincséért sem vagyunk hajlandók. Igazán szót akarunk érteni velük? Miért pont a szomszédainkkal való kapcsolatunkból hiányzik a testvériség?!”