Magyar evangélikus templom a fekete negyedben

Lassuló idő a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházközségben

Hallgatagon áll a száznégy éve alakult magyar evangélikus gyülekezet temploma az amerikai egyesült államokbeli Cleveland keleti részén, a Buckeye út körüli legendás, hajdani magyar negyedben. Ez az első magyar evangélikus gyülekezet Amerikában (First Hungarian Lutheran Church), és mondhatjuk, hogy hosszú ideig ez az elsőség nemcsak időbeliséget, hanem rangsorbeliséget is jelölt. Olyasfélét, mint a zászlóshajóé a flottában. A képzeletbeli flotta, az amerikai magyar evangélikusság, amely fénykorában tizenhárom gyülekezetet számlált, ma alig háromból áll. Ezek is egyre gyengülnek, segítség nélkül alig életképesek.

De miért is jelképes számunkra, a magyar evangélikus közösség számára e távoli vidéken álló, magányos templom, mit is jelent nekünk? Oltára talán egy dunántúli temploméra emlékeztet. A két olvasópult, a mellettük található két zászló, a magyar és az amerikai, a két énekestábla, magyar és angol az itteni magyarság ó- és új hazája iránti kettős kötődését jelzi.

Az épületben még minden úgy van, ahogyan harminc-negyven éve az akkor még népes gyülekezet hagyta, a műszaki berendezések, a bútorok, a konyha, a könyvtár. Az alagsori nagyteremben képek és tablók emlékeztetnek Magyarországra, a sokak által alig ismert régi hazára, az anyaországra és a gyülekezet életének fontos eseményeire. Magyar ruhába öltözött fiatalok sokasága látható egy szüreti mulatságon, komoly, bajszos és kalapos presbiterek állnak a templombejárat előtti lépcsőn.

Szigeten épült vár

A több száz fős gyülekezet mára szinte elolvadt, vasárnaponként a lelkésszel együtt már csak négyen hallgatják Isten igéjét magyarul. Idősek lévén már nem tudnak a templomi lépcsőkön felmenni, ezért az alagsori teremben rendeztek be erre alkalmas helyet. Vajon meddig szólhat még Isten igéje magyarul? „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket” – áll a karzaton a felirat. „Elvégeztetett” – olvassuk a templom bejáratánál elhelyezett fájdalmas Krisztus-kép alatt. Vajon mikor mondják ki az első amerikai magyar evangélikus gyülekezetre, hogy sorsa beteljesedett, elvégeztetett?

Mihály Ernő, a gyülekezet nyolcvannégy éves felügyelője szinte mindennap hűségesen meglátogatja a templomot, végignéz rajta, szemével őrzi. Azt vallja, hogy amíg ő és a néhány megmaradt hívő élnek, megtartják, megőrzik a templomot. Gondoljunk rájuk ezért a hallgatag és konok elszántságért, ezért a hűségért tisztelettel, imádságos együttérzéssel! Élő jelképei ők annak, amit a templom színes üvegablaka ábrázol: egy tenger közepén álló szigeten épült várat, körben a felirat magyarul: „Erős Vár a Mi Istenünk.”

Erős vára volt ez az 1906-ban alapított clevelandi gyülekezet az amerikai magyar evangélikusságnak. Kezdetben egy másik, kisebb templom volt az otthonuk a Rawlings utcában, Ruzsa István nyíregyházi születésű lelkészükkel itt alapították meg Amerika első szeretetotthonát, árvaházát. A gyülekezet a népes magyar negyedben szépen fejlődött, 1940-ben kezdték építeni a mai templomot, amely visszafogottságában, szerénységében is szép, mértéktartó istenháza. Fennmaradt a fénykép arról, ahogyan Leffler Andor lelkész és Donó Márton felügyelő megteszik az első kapavágást. A szerződés szerint százhúsz munkanap alatt 1941-re készült el. Építésének idején már dúlt a második világháború, a templomban emléktábla emlékeztet azokra, akik új hazájuk hadseregében áldozták életüket a felirat szerint „a demokráciáért, a békéért és az igazságért”.

A második világháború után továbbra is virágzott a közösség. Az élénk gyülekezeti életre jellemző, hogy a lelkészné vezetésével színielőadást tartottak, több gyülekezeti egylet is működött, köztük is legaktívabb a gyülekezet asszonyait tömörítő oltáregylet.

Templom és iskola

A gyülekezeti házban látható az 1952-ben Kossuth Lajos tiszteletére avatott emléktábla, amely a száz éve Amerikába, Clevelandba látogató magyar államférfi szabadságért való kiállására emlékeztet. Ezekben az években készült el a Kossuthról elnevezett gyülekezeti épületszárny, a Kossuth Hall. Itt kapott helyet a vasárnaponként hittant és más ismereteket magyarul tanító iskola, a Kossuth-iskola. A több korcsoportot a több részre osztható klubteremben oktatták. Tanácskozóasztal, kényelmes fotelek fogadnak benne, mintha csak tegnap álltak volna fel a gyülekezet társaságra vágyó tagjai a foglalkozásról, a beszélgetésből.

Az első lelkészné emlékére avatott könyvtárszobában (Mrs. Elizabeth Leffler Memorial Library) az angolon kívül gondosan válogatott magyar nyelvű irodalom várta a művelődni vágyókat. Itt olvashatták Amerika magyar nyelvű egyházi és világi sajtóját. A lelkész dolgozószobájában a vitrinben láthatók a gyülekezet bowlingcsapatának és másoknak a sportteljesítményeit megörökítő kupák, itt van a gyülekezet jubileumára a város vezetése által adományozott oklevél. Több szobában megtalálhatóak voltak a gyülekezet múltjának emlékeit őrző iratok, jegyzőkönyvek, az anyakönyv: sokáig magyar nyelven vezették ezeket. Remélhetőleg sikerül megmenteni ezeket a fontos történeti emlékeket az utókornak!

Már nem magyarul árulják a jeget

Mihály Ernő felügyelő 1926-ban már itt született Clevelandben, dunántúli magyar szülőktől. Itt, az óhazától távol szívta be magába a magyar nyelv és kultúra szeretetét, itt volt lehetősége kortársaival magyar társasági életet élni, az aratási és szüreti mulatságokon részt venni, a többi magyar felekezet rendezvényére eljárni. A magyar negyed vendéglőiből akkor még magyar zene hallatszott ki, az üzletekben néhol felirat hirdette: „English is spoken, too”, azaz itt angolul is beszélnek.

De azért főleg magyarul beszéltek, sőt még az idegen kalauz is magyarul szólt az utazókhoz a Buckeye sarkán: „Magyarok, kiszállni!”, vagy a fekete árus is magyarul kínálta portékáját: „Tessék jeget venni!”. A beolvadás, az amerikai környezethez való asszimilálódás azonban törvényszerűen beindult, a jómód növekedtével egyre többen költöztek a zöldövezeti részbe, a villanegyedekbe. A hatvanas-hetvenes években gyors ütemben lezajlott a népességcsere: a Buckeye negyedet elhagyták magyar lakosai. A nagy számban beköltöző feketék bizony romló közbiztonságot jelentettek, így a maradék magyar is kénytelen volt e hajdan Kis-Magyarországnak (Little Hungary) nevezett negyedet elhagyni.

Mára elhallgatott a magyar szó, a negyed arculata is megváltozott, régi, patinás házait jórészt lebontották, közülük már csak egy-kettő áll mementóként, néha romosan. A Buckeye negyed magyar gyülekezetei közül csak kettő maradt: a Szent Erzsébet katolikus és az első magyar evangélikus gyülekezet temploma van még magyar kézen. A többi, mint például az evangélikushoz közeli, impozáns méretű református templom immár a negyedet szinte kizárólag lakó feketéké. Azonban mára a negyed rossz híre miatt sajnos a még meglevő két templomba is alig járnak a magyar hívek, féltik biztonságukat, féltik gyermekeiket ide küldeni. Így e két magyar templom, a katolikus és evangélikus sorsa is előre megjövendölhető...

A Buckeye és a Martin Luther King (hajdan East) út sarkán álló magyar evangélikus templom azonban ma még őrzi száz év gyülekezeti életének emlékét. Mementóként itt áll, az óhazától sok ezer kilométernyi távolságra, az idegen tengerben hallgatagon és mégis sokatmondóan. Több évtizedes Csipkerózsika-álomba merülve őrzi a magyar evangélikus hit, a magyar szó és kultúra emlékét.

Czenthe Miklós