Elfelejtett jelszó?
A kilencvenéves Pósfay György köszöntése
Tizenöt éves genfi szolgálata után 1986. június 5-én családi és baráti körben búcsúztattuk el a Lutheránus Világszövetség nyugalomba vonuló Latin-Amerika-titkárát, Pósfay Györgyöt. Vezetékneve kezdőbetűjére utalva három angol szóval foglaltam össze tevékenységét: Pastor – Polyglott – Passion. Az idén június 18-án Isten kegyelméből kilencvenéves lelkésztársat május 21-én Genfben személyesen kereshettem fel, és átadtam egyházunk gratulációját.
Pastor – Köszöntjük a lelkipásztort. Pósfay György a hazai teológia elvégzése és rövid gyülekezeti segédlelkészi szolgálat után svédországi teológiai tanulmányi ösztöndíjat kapott. 1947 karácsonya körül a Magyarországról toborzott szerződéses mezőgazdasági munkásoknak tartott istentiszteleteket, többek között Uppsalában és Lundban. Majd az amerikai „magyar város”, Cleveland gyülekezete hívta; három évig munkálkodott ott. Innen került a venezuelai Caracas magyar gyülekezetébe, ahol nemcsak magyar kivándorlók és háborús menekültek, hanem németek, skandinávok, észtek és lettek közösségeiben is lelkipásztorkodott. A gyülekezeti munkában nagyon sok segítséget jelentett felesége, Emese, akit magyar családban, de argentin állampolgárként ismert meg Buenos Airesben.
1971-ben a Lutheránus Világszövetség genfi központja hívta meg latin-amerikai titkárnak. Feladata volt nemcsak egy kisebb helyi közösség, hanem Latin- és Közép-Amerika evangélikus egyházainak sokszínű, soknyelvű gyülekezeteinek pásztorolása. Tizenöt éves munkálkodása alatt sokszor indult útnak, hogy az egy-egy alkalommal több hétig tartó utazása során végiglátogassa a Genftől távolabb lévő országokat az egyházi együttműködés, közösségépítés és misszió jegyében. Azt sem feledte, hogy Genfben, Lausanne-ban és más svájci városokban is élnek magyar nyelvű protestánsok: rendszeresen szolgált ezekben a gyülekezetekben, valamint a genfi angol nyelvű és svéd evangélikus közösségekben. Feleségével, Emesével együtt szervezték az évente tartott, európai magyar nagyheti ifjúsági konferenciákat. Otthonuk mindig nyitva állt a segítséget kérők előtt. Pósfay évtizedeken keresztül munkatársa volt a magyar nyelvű nemzetközi evangélikus rádiómissziónak. Ezt a munkát, amikor az itthoni rendszerváltozás után lehetőség nyílt rá, átadta a magyarországi egyháznak.
Polyglott – azaz soknyelvű pásztora volt népének. Svédországi, amerikai, venezuelai tanulmányai és munkája, a budapesti német gimnázium és a svájci évtizedek magyarázzák, hogy számára nem jelentett gondot spanyolról angolra, franciáról svédre vagy németre fordítani és ezeken a nyelveken prédikálni. Számos nemzetközi egyházi konferencia sikerét, a résztvevők számára az elhangzottak megértését az ő tolmácsolása biztosította.
Azok közé a külföldre került magyarok közé tartozott, akik fontosnak tartották, hogy gyermekeik – a Pósfay családban Éva és Klára –, majd unokáik is tudják, gyakorolják a magyar nyelvet.
Szép elismerésként kapta meg 2009 októberében a Károli Gáspár- és az Ordass Lajos-díjat. Rendszeresen jelentek meg írásai az itthoni és európai egyházi sajtóban. Teológiai munkásságának, Luther-kutatói tevékenységének eredményeit több nyelven publikálta. 1991-ben a budapesti teológián benyújtott doktori disszertációja „A földön élő egész egyház” – Mit tanított Luther Márton az egyház egyetemességéről címen egyházunk kiadójánál jelent meg.
Passion – azaz szenvedélye volt az ökumenikus mozgalom. A svédországi Lundban 1947-ben ott volt Ordass Lajos püspökkel együtt a Lutheránus Világszövetség megalakulásánál, amikor a püspököt alelnöknek választották. Amikor 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításának kérdésében ellenállást mutató egyházi vezető a kormánytól nem kapott kiutazási engedélyt az Egyházak Világtanácsának Amszterdamban tartott megalakuló világgyűlésére, a püspök arra kérte Pósfayt, hogy más, külföldön tartózkodó, ösztöndíjas lelkészekkel együtt ő képviselje egyházunkat.
Másfél évtizedes genfi tevékenységét az egyház egyetemességéről szóló teológiai kutatómunka jegyében végezte, abban az Ökumenikus Központban, ahol akkor tizenkét különböző egyházi ökumenikus szervezet központja volt, és ahol két pápát is fogadtak hivatalos látogatásra. Sok evangélikus és ökumenikus konferencián vállalt szervezést, vett részt és tartott előadásokat.
A Lutheránus Világszövetség megalakulásának hatvanadik évfordulóján, 2007-ben újságírói kérdésre ezt a tanácsot adta a következő nemzedékek számára: „Bizony fontos más országok embereit megismerni és idegen nyelvet is megtanulni!”
A közmondás szerint: akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg. Pósfay György kilencvenedik születésnapján egyházunk hálát ad Istennek mindazért az áldásért, amelyet testvérünk életén, munkáján keresztül mindnyájunknak adott. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek… kövessétek hitüket.”
