Navigáció
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

„A jó Isten igazán megáldott bennünket...”

Erika Hlačoková a szlovák evangélikus püspöki karral érkezett Budapestre, a február 11-ei szlovák–magyar püspöki találkozóra, egészen pontosan a Prőhle Gergely országos felügyelő által adott fogadásra. A fiatal evangélikus lelkésznőt „főnöke”, Miloš Klátik elnök-püspök arra kérte, hogy a hivatalos programban is vegyen részt. Jó is volt ez nagyon, hiszen perfekt magyarságával Erika nélkülözhetetlen közreműködője, szinkrontolmácsa lett a magyar--szlovák médiás csapatnak, s látogatóba is eljött lapunk szerkesztőségébe. Utóbb az is kiderült: sokan ismerősként üdvözölték őt azok közül, akik tavaly nyáron ott voltak a keresztények találkozóján Pozsonyban. Erika előre tervezett szabad budapesti délelőttjéből ugyan nem lett semmi, ám ő ezt nem bánta, mi pedig nagyon örültünk az új barátságnak. Az Evangélikus Élet pedig gazdagabb lett egy interjúval…

– Frissen beiktatott pozsonyi lelkészként üdvözölhetjük most itt, Budapesten. Kérem, mutatkozzon be röviden olvasóinknak! Egyáltalán: honnan tud ilyen tökéletesen magyarul?

– Ahogy sokan a magyar barátaim ismernek, Hlacsok Erika vagyok. A szlovákiai Leszenyén – Lesenice – születtem, nem messze Balassagyarmattól, keresztény szülők gyermekeként. Édesapám sok éven át felügyelő volt a mi kis gyülekezetünkben, ahol mindig két nyelven folyt az istentisztelet. Habár szlovák iskolákat végeztem, jó néhányszor szolgáltam mint teológus magyar nyelvű istentiszteleten, mert a magyarul prédikáló lelkészek már akkor is kevesen voltak. Az egyetem befejezése után egy keleti kisvárosba kerültem segédlelkészként. Amikor a Pozsonyban, a magyar gyülekezetben több évig szolgáló lelkész nyugdíjba ment, engem küldtek a helyére a püspökeink, mert tudták, hogy magyarul is beszélek.

Hogyan zajlik a magyar nyelvű gyülekezet élete? Hány istentisztelet van, milyen gyülekezeti alkalmak, mekkora a létszám?

– A pozsonyi magyar gyülekezet nem önálló, hanem a nagytemplom szlovák gyülekezetéhez tartozik. Sajnos a magyar gyülekezet tagjai elég kevesen vannak. Amikor Pozsonyba érkeztem, a hívek száma az istentiszteleten talán tíz körül volt! Emlékszem, ez először meglepett. De az első perctől fogva kértem a jó Istent, hogy adjon erőt, vigasztalást, bátorságot ahhoz, hogy annak ellenére, hogy ez egy kicsi gyülekezet, áldja meg a munkánkat. Megértettem, hogy itt kell szolgálnom, engem Isten küldött ide, és nekem ezt a pár embert szeretnem és tisztelnem kell.

Ma, két év elteltével elmondhatom: a jó Isten igazán megáldott bennünket. A gyülekezetünk egy kicsit megnőtt, megerősödött, körülbelül tizenöten-húszan vagyunk az istentiszteleteken. Egy család vagyunk, akik együtt élik át örömeiket, bánatukat. Pár hónappal a megérkezésem után bibliaórákon kezdtünk találkozni. Ezekre heten-kilencen járnak, ami a vasárnapi istentiszteleten részt vevők számát tekintve nagyon szép szám. A pozsonyi – tehát a szlovák és a magyar – gyülekezet pár hónappal ezelőtt megválasztott lelkészének, február 8-án volt a beiktatásom. Igazán hálás vagyok a jó Istennek, hogy éppen ide vezérelt, ezekhez az emberekhez, és kérem őt, hogy továbbra is vezessen Szentlelkével.

– A püspöki találkozó, amelyen Ön is részt vesz, az egyházak közötti testvéri viszony erősítése érdekében jött létre, de a társadalom, a nem evangélikus, nem keresztény magyarok és szlovákok felé is van, kell lennie üzenetének… Mint lelkész hogyan látja ezt? És mint fiatal biztató jelként éli-e meg?

– Azt hiszem, nagyon fontos, hogy először kicsiben – de aztán nagyban is – megmutathassuk, hogy magyarok és szlovákok tudnak szeretetben együtt élni. Fontos, hogy mindig megemlítsük, mindig szemünk előtt legyen: minket Isten szeretete egybeköt, ez a lényeg. Biztosan vannak dolgok, amelyek elválasztanak, amelyekben nem értünk egyet, de nekünk nem arra kell néznünk, figyelnünk, ami szétválaszt, hanem arra, ami egybeköt, és ezek a megbocsátás és a szeretet. Számomra nagyon fontos, hogy ez így legyen, és amennyire tőlem telik, igyekezni fogok mindig arra, hogy ez a két egymás mellett élő nép szeretetben, békességben éljen.

– Hogyan érezte magát itt, Budapesten? Hogy szorosabbak legyenek a szálak, mit gondol: van-e lehetőség a pozsonyi magyar és egy magyarországi gyülekezet közötti testvérkapcsolat kialakítására?

– Most a budapesti találkozón nagyon jól éreztem magam. Jó volt a hangulat. Sok ismerősömmel találkoztam, és sok új barátra, ismerősre találtam. Úgy gondolom, nagyon jó lépés volt ez a találkozó. Támogatni kell az ilyen kezdeményezéseket. A pozsonyi magyar gyülekezetnek eddig nincsen testvér-gyülekezeti kapcsolata magyarországi gyülekezettel, de talán jó volna, ha lenne, mert jó volna így is a testvéri viszonyt ápolni.

– Adjuk akkor közre elsőként az EvÉlet olvasói számára: „Testvérgyülekezet kerestetik…!”

Kőháti Dóra
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek