Otthonról haza – villáminterjú Rácz Zsuzsával

– A férjemmel 1992-ben mentünk ki Amerikába – valójában nem is emigrálni akartunk. A férjem munkája miatt kényszerültünk költözésre, ezért hagytuk el a rendszerváltás után Magyarországot.

– Milyen a clevelandi magyar evangélikusok élete?

– Két evangélikus gyülekezetbe is járok. Az egyik az utolsó teljes, igazán aktív magyar evangélikus gyülekezet, amelyet a Tamásy lelkészházaspár gondoz. Ez azonban háromnegyed óra autóútra van az otthonomtól. Hozzánk egész közel pedig egy amerikai evangélikus gyülekezetbe járok, ahol presbiterként is részt veszek a közösség életében. Így össze tudom hasonlítani a kétféle evangélikus gyülekezetet. Az amerikai evangélikusokról azt tudom elmondani, hogy -- akárcsak Magyarországon -- ott is a sok kicsi (szórvány-) gyülekezet a jellemző. Valamilyen okból kifolyólag a „kicsiny csapatot” jobban kedvelik, mint a nagy gyülekezeteket... Sajnos kint is fogy a lélekszám, más, agresszív vallások viszik el a híveket...

– Itt, Magyarországon hol van „lelkileg otthon”? S hogy tartja a kapcsolatot a hazaiakkal?

– Budapesten, a budavári gyülekezetben. Ott nőttem fel, ott konfirmáltam. Néha a kelenföldi gyülekezetbe is ellátogatunk, ha itthon vagyunk. A kapcsolatot ápoljuk, Budavárral főleg édesanyámon keresztül. Az AMEK kiadja az Erős vár című újságot, amely az amerikai közösségnek fontos hírforrás. Továbbá jönnek magyar teológus ösztöndíjasok Chicagóba és Columbusba. Őket magam is rendszeresen felkarolom, meghívom magunkhoz, elutazunk, kirándulunk a környéken. Többen jártak már így nálam, akik hazatérve is tartják velem a kapcsolatot. Szerencsés vagyok, mert tavaly ősszel és most nyáron is haza tudtam jönni. Általában évente egyszer tehetem meg ezt a nagy utat, mindig családi eseményekhez kötődően.

K. D.