Be­fe­jez­te te­vé­keny­sé­gét a KÉ­MELM
A Kül­föl­dön Élő Ma­gyar Evan­gé­li­kus Lel­ki­gon­do­zók Mun­ka­kö­zös­sé­ge öt­ven­egy év­nyi szol­gá­lat után im­már hi­va­ta­lo­san is le­zár­ta mű­kö­dé­sét a 2008. má­jus 22-én Pi­lis­csa­bán meg­tar­tott utol­só köz­gyű­lé­sén. A tar­tal­mi be­fe­je­zés vol­ta­kép­pen már a 2007-ben ki­adott Őri­szi­ge­ti nyi­lat­ko­zat­tal re­a­li­zá­ló­dott, de a for­mai be­zá­rás­ra csak most, egy év­vel ké­sőbb ke­rült sor. >>

Ki­te­kin­tés
Szlovák evan­gé­li­kus püs­pö­kök nyi­lat­ko­za­ta: „Ne al­kal­maz­kod­ja­tok a mai kor­szel­lem­hez!” >>

Hogyan látta a fekete bárányka Jézus születését?
Ta­lán meg­le­pő­dik az Ol­va­só, hogy egy új­ság­ban, amely a „ma­gyar evan­gé­li­u­mi lap” meg­ne­ve­zést vi­se­li, ef­fé­le „vi­lá­gi”, rá­adá­sul gyer­mek­könyv aján­ló­ját ta­lál­ja. E so­rok író­ja azon­ban ar­ról igyek­szik meg­győz­ni min­den­kit, hogy a fent em­lí­tett könyv na­gyon is ma­gyar, és na­gyon is evan­gé­li­u­mi. Anél­kül, hogy bár­me­lyi­ket nyíl­tan dek­la­rál­ná. >>

Te De­um
Té­ged Is­ten di­csér­lek
és há­lát adok min­de­nért. Hogy meg­volt min­dig a min­den­na­pim
és nem gyűj­töt­tem más­nap­ra va­lót,
há­la le­gyen. Hogy min­dig ju­tott két ga­ra­som ad­ni,
és ma­gam­nak nem kel­lett ... >>

Ol­dott ké­ve Is­ten szé­rű­jén
A har­min­cas évek de­re­kán egy kis, fe­hér fe­de­lű könyv je­lent meg a ma­gyar könyv­pi­a­con. Ez a ki­ad­vány vi­sel­te fe­dő­lap­ján a fen­ti cí­met. (Szer­ző­je Tú­róczy Zol­tán. – A szerk.) Bi­zo­nyá­ra ke­ve­sen em­lé­kez­nek ma már er­re a köny­vecs­ké­re, mint ahogy meg­je­le­né­se ide­jén is ke­vés em­ber fi­gyelt fel mon­da­ni­va­ló­já­ra. Pe­dig sű­rű so­rok­kal és sta­tisz­ti­kai táb­lá­za­tok­kal te­le­hin­tett ol­da­la­in a ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus egyik ve­zér­alak­ja a ma­gyar sors­kér­dé­sek egyik leg­je­len­tő­seb­bi­két, az ide­gen or­szá­gok­ban, szór­vány­sors­ban élő ma­gyar­ság kér­dé­sét tár­gyal­ta. >>

Az Őri­szi­ge­ti Ágos­tai Hit­val­lá­sú Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség
A gyü­le­ke­zet meg­ala­ku­lá­sa 1585-re te­he­tő. Az egy­ház­köz­ség nem so­ká­ig örül­he­tett azon­ban ön­ál­ló­sá­gá­nak, mi­vel nem sok­kal az ala­pí­tás után az el­len­re­for­má­ció idő­sza­ka kö­vet­ke­zett: az őri­szi­ge­ti­ek több mint száz éven ke­resz­tül kény­te­le­nek vol­tak Ne­mes­csó­ba jár­ni is­ten­tisz­te­let­re, ahol a szá­muk­ra ki­je­lölt ar­ti­ku­lá­ris gyü­le­ke­ze­ti hely volt. A gyü­le­ke­zet 1785-ben an­nak a kis­ne­me­si stá­tus­nak kö­szön­he­tő­en ala­kult új­já, ame­lyet az őri­szi­ge­ti­ek — mint ha­tár­őrök – II. Má­tyás ki­rály­tól kap­tak. A tü­rel­mi ren­de­let alap­ján 1794-ben készült el az evan­gé­li­kus temp­lom, to­rony vi­szont csak 1821-ben épült hoz­zá. >>

„A jö­vő azé, aki meg­mű­ve­li”
Egy­he­tes kon­fe­ren­cia­so­ro­za­tot szer­ve­zett Hor­vát­or­szág­ban az Eu­ró­pai Pro­tes­táns Ma­gyar Sza­bad­egye­tem (EPMSZ) áp­ri­lis 27. és má­jus 3. kö­zött. >>

Min­den hi­á­ba­va­ló?
Nem min­den­ki sze­re­ti ol­vas­ni az Ótes­tá­men­tum leg­fur­csább és leg­ne­he­zebb ira­tát, a Pré­di­ká­tor köny­vét. So­kan és sok­szor kér­dez­ték is már, hogy egy­ál­ta­lán va­ló-e a Szent­írás­ba. >>

Test­vé­rek, akik egyben ba­rá­tok is
Va­jon a test­vér vagy a ba­rát szó bír mé­lyebb je­len­tés­sel? A kér­dést min­den­ki ma­ga dön­ti el, de az biz­tos, hogy a két fo­ga­lom egy­más nél­kül nem­igen lé­tez­het. A csík­sze­re­dai és a zug­lói gyü­le­ke­zet kö­zöt­ti vi­szonyt mind­ket­tő egy­szer­re jel­lem­zi. >>

Ne légy hi­tet­len, ha­nem hí­vő!
„Jé­zus ezt mond­ta ne­ki: (…) ťMin­den le­het­sé­ges an­nak, aki hisz.Ť Er­re azon­nal fel­ki­ál­tott a gyer­mek ap­ja, és így szólt: ťHi­szek, se­gíts a hi­tet­len­sé­ge­men!Ť” (Mk 9,23–24) >>

Há­la­adó imád­ság
Ir­gal­mas Is­ten, sze­re­tő meny­­nyei Atyánk! Szí­vünk mély há­lá­já­val bo­ru­lunk le szent szí­ned előtt. Há­la­adás­sal kö­szön­jük meg né­ked, hogy fél év­szá­za­dos szol­gá­la­tunk alatt ál­dó ke­ze­det min­dig fö­löt­tünk tar­tot­tad, pró­bás élet­utun­kon Szent­lel­ked ve­ze­té­sét min­dig érez­het­tük. Igéd és a szent­sé­gek vé­te­le és adá­sa erő­sí­tet­te mun­kán­kat csak­úgy, mint egyé­ni éle­tün­ket. Új­ra kö­szö­net és há­la né­ked, Urunk, ezért. Ami pe­dig té­ve­dés és bot­lás, bűn volt éle­tünk­ben, ar­ra ke­gyel­me­sen bo­ríts fáty­lat, bo­csáss meg né­künk a te fi­ad, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ér­de­mé­ért. >>

Krisz­tus­ról di­na­mi­ku­san, élet­kö­zeli­en
A Ma­gyar­or­szá­gi és az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház szá­má­ra egy­aránt öröm­te­li: ez év má­ju­sá­tól mind­ket­tő eggyel több dok­tor­ral büsz­kél­ked­het. Té­ved, aki azt gon­dol­ja, hogy eh­hez fel­tét­le­nül két sze­mély szük­sé­ges. Soly­már Mó­ni­ka, a bé­csi ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra né­hány hét­tel ez­előtt véd­te meg val­lás­pe­da­gó­gi­ai té­má­ban írt dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, ez­ál­tal dok­to­ri fo­ko­za­tot szer­zett. >>