Az Úti­társ
Az Úti­társ I. évfolyamának 1. számából, 1957. hús­vét >>

Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok – Port­land
Be­jegy­zett ke­resz­tény ma­gyar kö­zös­ség jött lét­re az egye­sült ál­la­mok­be­li Port­land­ben, mely­nek tag­jai a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú, il­let­ve az 1956-os for­ra­da­lom után el­me­ne­kült, to­váb­bá az újon­nan ki­te­le­pült, el­ső­sor­ban Er­dély­ből ér­ke­ző ma­gya­rok. >>

Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok – Cleve­land
Az Ame­ri­kai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (AMEK) 2007. no­vem­ber 23-án Cleve­land­ben tar­tot­ta 32. bi­en­ná­lis köz­gyű­lé­sét, me­lyen a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház és a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) hi­va­ta­los kép­vi­se­lő­je­ként részt vett Gáncs Pé­ter püs­pök is. (A püs­pök a múlt év de­cem­be­ré­ben rész­le­te­sen be­szá­molt ame­ri­kai út­já­ról az Evan­gé­li­kus Élet ha­sáb­ja­in.) >>

Ál­dá­s
Ne­héz uta­kon, két­sé­gek kö­zött
ra­gyog­tas­sa rád ar­cát az erős Is­ten.
Mély­sé­ge­id­ből ki­utat ku­tat­va
ra­gyog­tas­sa rád ar­cát a ma­gas­sá­gos Is­ten.
Bű­nök kö­te­lé­ben, bo­csá­nat­ra vár­va
ra­gyog­tas­sa rád ... >>

Ma­ter do­lo­ro­sa
Tö­vis­ko­ro­na,
szö­gek, koc­ka, kön­tös,
vé­res lá­ba, mit a könnyem ön­töz.
Éles kard jár­ja át most szí­ve­met,
si­ra­tom, si­ra­tom az el­ső­szü­löt­te­met. El­rej­tet­te ak­kor ar­cát a nap,
mel­let­tünk csak a hű Já­nos ... >>

A tár­sas uta­zás
Öt­ven­egy év telt el Vaj­ta Vil­mos cik­ké­nek meg­je­le­né­se óta. A nyom­ta­tott Úti­társ a leg­ne­he­zebb idők­ben is hű­en kí­sér­te mind­azo­kat, akik így akar­tak kö­ze­lebb ke­rül­ni a lel­ki úti­társ­hoz, anya­nyel­vü­kön akar­ták ol­vas­ni az ige­ma­gya­rá­za­to­kat, ta­nul­má­nyo­kat, a ke­resz­tyén kö­zös­ség hí­re­it. Egy lé­nye­ge­sen fi­a­ta­labb nem­ze­dék tag­ja­ként nem tu­dok elég­gé kö­szö­ne­tet mon­da­ni a szer­zők­nek, szer­kesz­tők­nek, kü­lö­nö­sen is Gé­mes Ist­ván lel­kész úr­nak, to­váb­bá mind­azok­nak, akik fá­rad­sá­got nem kí­mél­ve mun­kál­kod­tak a lap rend­sze­res meg­je­le­né­sén ket­tős – nyel­vi és val­lá­si – di­asz­pó­rá­ban, szer­te a vi­lág­ban. >>

Ez itt a rek­lám he­lye… – a szer­kesz­tő elő­sza­va
Van, aki azért ol­vas­sa az Úti­tár­sat, mert még nem is­me­ri. Van, aki azért, mert már jól is­me­ri. Van, aki azért kap­ja a la­pot, mert ed­dig még nem kap­ta. Van, aki azért, mert már öt­ven­egy éve ezt kap­ja. Van, aki azért sze­re­ti, mert tá­jé­ko­zó­dik be­lő­le a kül­föl­dön élő ma­gya­rok éle­té­ről. Van, aki azért, mert szí­ve­sen ol­vas az anya­or­szág hí­re­i­ről. Van, aki azért örül­het, mert egy új­ság­gal töb­bet kap. Van, aki azért, mert egy új­ság­gal töb­bet kap. >>

Test­vé­rek a Du­na és az Olt part­ján
Ta­lán mind így kezd­tük: elő­ször „tér­kép” volt csak szá­munk­ra e táj… A Kár­pá­tok bar­na vo­nu­la­ta­i­nál le­vő, Bras­sót jel­ző na­gyobb folt kö­ze­lé­ben, az Olt kék vo­na­lá­tól bal­ra, a Bar­ca­ság szé­lén egy ap­ró pon­tocs­ka, mel­let­te a fel­irat­tal: Apá­ca. >>

Libériától Lappföldig
Va­jon össze­kö­ti-e a cím­ben ol­vas­ha­tó két he­lyet az azo­nos kez­dő­be­tűn kí­vül más is? Er­ről és sok más­ról vall Gé­mes Ist­ván Stutt­gart­ban élő evan­gé­li­kus lel­kész, aki har­minc­hat éven át, egé­szen az el­múlt év de­cem­be­ré­ig szer­kesz­tet­te a ha­tá­ron túl élő evan­gé­li­ku­sok, majd pro­tes­tán­sok lap­ját, az Úti­tár­sat. >>

„Ma­radj ve­lünk…!”
Né­ha sze­ret­tem vol­na meg­ál­lí­ta­ni az időt. Ami­kor olyan cso­dá­la­tos dol­got él­tem át, amely­ről tud­tam, hogy saj­nos ha­mar vé­get ér, így só­haj­tot­tam fel: „Bár­csak így ma­rad­hat­na min­den!” >>

Tu­dás és/vagy böl­cses­ség?
Nincs má­sik olyan köny­ve a vi­lág­iro­da­lom­nak, amely­ben ennyi bölcs mon­dás, köz­mon­dás, fej­tö­rő, pél­dá­zat, afo­riz­ma len­ne ösz­­sze­zsú­fol­va, mint az ótes­ta­men­tu­mi Pél­da­be­szé­dek köny­vé­ben. 31 fe­je­zet­ben, 915 ver­sen át csak úgy árad a tö­mény böl­cses­ség, s aki­nek van fü­le, hall­ja az üze­ne­tét. Szin­te nincs éle­tünk­nek olyan te­rü­le­te, amely­hez ne ta­lál­nánk itt meg­fe­le­lő gon­do­la­tot, ta­ná­csot, út­mu­ta­tást vagy fi­gyel­mez­te­tő in­tést. A hé­ber bib­li­á­ban a Pél­da­be­szé­dek köny­vé­nek cí­me „mis­le”, amely az előbb fel­so­rol­ta­kat együt­te­sen je­len­ti. >>

A po­zso­nyi ma­gyar gyü­le­ke­zet
Egy lel­ki­pász­to­ri lá­to­ga­tá­son gyü­le­ke­ze­tünk egyik tag­já­val be­szél­get­ve olyas­mit hal­lot­tam, ami az­óta is gyak­ran eszem­be jut, ami­kor a „kis” po­zso­nyi ma­gyar gyü­le­ke­zet­re gon­do­lok: „Lel­kész­nő, nem az a fon­tos, hogy nagy, ha­nem az, hogy élő gyü­le­ke­zet le­gyünk!” Igen, ez a fon­tos. Élő, Is­ten­nek és az em­be­rek­nek szol­gá­ló gyü­le­ke­zet­nek kell len­nünk. >>

Fran­cia­or­szág
Fenn­ál­lá­sá­nak nyolc­va­na­dik év­for­du­ló­ját ün­ne­pel­te 2007. no­vem­ber 4-én a Pá­ri­zsi Ma­gyar Pro­tes­táns Egy­ház. >>