Találkozások Felsőszeliben és Dunaszerdahelyen

Budapest legkeletibb sarkában él a főváros egyik legnagyobb lélekszámú evangélikus közössége. A 18. század végén telepítették ide német ajkú eleinket Stájerországból, Karinthiából és Baden-Würtembergből. Ebben az időszakban érkeztek Aszódon át szlovák nyelvű eleink is a felvidéki Osztroluczky–Podmaniczky-birtokokról. Budapest közelsége, a fővárosi munkalehetőség kizárólagossá tette gyülekezetünkben a magyar nyelv használatát. A gyéren látogatott német és szlovák nyelvű igehirdetési alkalmak feladását maguk az érintettek kérték a II. világháborút követő deportálások, szervezett telepítések hatására.

A Felvidék protestáns múltjának tanulmányozásakor tudtam meg, hogy Felsőszeli a magyar evangélikusság szempontjából fontos település volt egykor. Ebben a közösségben működött a 18. század elején Wiszkidenszki János lelkipásztorként. Wiszkidenszki János leszármazottja, András ma Rákoskeresztúron szolgál gyülekezeti munkatársként.

Egyházunk internetes levelezési listáján keresztül kerültem kapcsolatba Pónya Györggyel, a Dunaszerdahelyi Evangélikus Egyházközség tagjával. Levélváltásunkat találkozó követte, majd gyülekezetünk 44 fős kirándulócsoportja október 4-én a Csallóközbe és Mátyusföldre látogatott el. A medvei határátkelőhelyen a dunaszerdahelyi gyülekezet képviseletében Pónya György és Rédvay Aladár várta csoportunkat. Rédvay Aladár tudós ismerője szülőföldjének, mestere a messziről érkezettek vezetésének.

A bősi vízerőmű megtekintését követően első állomásunk Felsőszeli evangélikus temploma volt. Kirándulásunk egyik felemelő pillanata volt, amikor András, János kései utóda szólt a templomban a helyi és a rákoskeresztúri gyülekezet tagjaihoz, majd a deáki Szűz Mária-plébániatemplom (korábban a bencés közösség temploma volt) megtekintése következett. Ez a templom a magyar írásbeliség egyik korai központja volt, a Halotti beszédet tartalmazó ún. Pray-kódexet ebben a monostorban használták.

A dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeum nagyobb nyilvánosságot érdemelne. Jó lenne, ha sokan megtekintenék mind ezt, mind a Vámbéri-emlékszobát.

A Dunaszerdahelyi Református Egyházközség életét, új templomát Gönczi Zsolt lelkipásztor mutatta be.

Délután került sor a szlovák–magyar kétnyelvű istentiszteletre. Az énekes liturgia hatását nehéz lenne leírni. Különösen azokat érintette ez mélyen, akik évtizedekkel ezelőtt gyakorolták utoljára egykori anyanyelvüket, hallották az istentiszteleten elhangzott énekeket. Magdaléna Ševčíková lelkésznő gyülekezete kedvéért is tanult meg magyarul. Énekes szolgálata, magyar nyelvű prédikációja mélyen él még ma is a rákoskeresztúriak lelkében. Az istentiszteletet követően a lelkésznő, Kropicz Károly felügyelő és Pónya György köszöntötte gyülekezetünket. Dr. Léránt István rákoskeresztúri felügyelő szlovák nyelvű üdvözlő szavai után magyarul mondott köszönetet a dunaszerdahelyi testvéreknek. A rákoskeresztúriak – magyarok, német és szlovák származásúak – otthon voltak a dunaszerdahelyi szlovák és magyar közösség templomában.

A rövid városnézést követően Pónya György és Rédvay Aladár a medvei határátkelőhelyig kísérte el a magyarországi testvéreket. Köszönetünket fejezzük ki Magdaléna Ševcíková lelkésznőnek, Kropicz Károly felügyelőnek, Pónya Györgynek és Rédvay Aladárnak, illetve a Dunaszerdahelyi Evangélikus Egyházközségnek a felejthetetlen napért.

Dr. Léránt István gyülekezeti felügyelő (Rákoskeresztúr)