Határokon átívelő egyházi szervezet létrehozásáról határoztak

Eddig hivatalosan a 2001-ben alakult Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete (METT) vállalta a világ magyar evangélikus gyülekezeteinek „összefogását”, a testvéri kapcsolatok ápolását. Az évenként tanácskozó testület képviselői legutóbb 2005. május 31. és június 2. között találkoztak Budapesten. Az Északi Egyházkerület püspöki székházában múlt szerdán tartott ülésen a jelenlévők egyhangúlag elfogadták a Magyar Evangélikusok Konferenciája (MEK) létrehozására tett javaslatot. A METT-et is magába foglaló, de egyszersmind jogi státuszú ernyőszervezet tevékenysége a Kárpát-medencei, a nyugat-európai és a tengeren túli magyar evangélikusságra is kiterjed majd, legfőbb feladata pedig a magyar evangélikus gyülekezeti kapcsolatok erősítése, valamint a magyar evangélikusság hazai és nemzetközi képviselete lesz.

A határokon átívelő magyar evangélikus egyházszervezet létrehozását a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán indítványozta. A konkrét javaslatra egyaránt igent mondtak a METT külföldön élő tagjai éppúgy, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház jelen lévő vezetői, a három püspök és az országos felügyelő.

Az egyháztörténeti jelentőségű ülés nyitányaként Ittzés János püspök áhítatát hallgathatták meg a résztvevők. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője ApCsel 14,21–22 alapján tartott igemagyarázatában hangsúlyozta: bármerre is vezessen életünk útja, az a reménységünk, hogy a végén bemehetünk Isten országába. Amíg azonban ez bekövetkezik, sok kísértésnek vagyunk kitéve: például annak, hogy relativizáljuk az Úr igéjét. „Kérjük Istent – mondotta Ittzés püspök –, hogy az élő Krisztusban megtestesült Ige számunkra ne csak egy legyen az igazságok közül, hanem ez maradjon »az« igazság. Ne pusztán az emberi utakat keressük, hanem – amíg Jézus vissza nem jön – az Isten által ránk bízott szolgálatot végezzük akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik.”

Az áhítat után elsőként D. Szebik Imre előadása következett. Mielőtt az elnök-püspök az ökumenikus kapcsolatok rövid történeti és elméleti áttekintését adta volna, kitért a 2004. december 5-i népszavazásra is. Hangsúlyozta, hogy ennek a történelmi szégyennek nem lett volna szabad bekövetkeznie. A püspök a továbbiakban a 30. német evangélikus egyházi napokon szerzett pozitív tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel.

Az ezután következő METT-fórumon – amely lapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly moderálásával zajlott – elsőként Gémes Pál stuttgarti lelkész, a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének társelnöke tartott prezentációt Határon túli protestáns gyülekezetek lelkészutánpótlásának kérdése címmel a diaszpórában – elsősorban Nyugat-Európában – működő magyar evangélikus, illetve protestáns gyülekezetekről.

A főállásban német gyülekezetben szolgáló lelkész kiemelte, hogy ebben az anyanyelvet és hitet ápoló szolgálatban nagy szükség volna az anyaországi egyház támogatására. Ennek egyik módja lehetne, ha a MEE bizonyos időre külszolgálatra szabadítana fel lelkészeket, vagy szorgalmazná, hogy az adott ország evangélikus egyháza önálló egyházközségként ismerje el a magyar gyülekezeteket. (Erre eddig az egyetlen példa a bécsi székhelyű Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, amelynek megválasztott lelkésze – a jelenleg ösztöndíjasként az osztrák fővárosban tanuló Solymár Mónika – szintén részt vett a tanácskozáson.) A nyugati magyar diaszpórában másutt is boldogan fogadnák azokat az ösztöndíjas teológushallgatókat – mondotta Gémes Pál –, akik szívesen besegítenének a szolgálatba.

Nem csoda, hogy a legteljesebb mértékben egyetértett ezzel a következő felszólaló, a Svédországban élő, de a finn- és észtországi magyar protestánsokat is lelkigondozó Molnár-Veress Pál lelkipásztor, hiszen – mint referátumából kitűnt – az említett területeken mindmáig egymaga tevékenykedik…

Ezután az erdélyi evangélikusok helyzetéről esett szó. Fehér Attila püspöki titkár ismertette az egyháznak az ifjúság körében, a diakónia területén, illetve a világi médiában végzett szolgálatát, valamint az egyházon belüli sajtómunkát.

Végezetül Fabiny Tamás lelkész, televíziós szerkesztő egy rövid filmösszeállítást mutatott be a határon túli magyar gyülekezetek életéről. E film a tanácskozás résztvevőit megismertette olyan határon túli – felvidéki, vajdasági, burgenlandi és muravidéki – magyar evangélikus közösségekkel is, amelyeknek a képviselői a mostani ülésen nem lehettek jelen. A lelkiekben és információkban gazdag ülés Fehér Attila áhítatával fejeződött be.

A találkozó zárónapján a résztvevők közül néhányan látogatást tettek az Evangélikus Missziói Központban, valamint a Luther Kiadóban, illetve az Evangélikus Élet szerkesztőségében. A központban folyó munkáról Szeverényi János országos missziói lelkész nyújtott tájékoztatást, a kiadóban és a szerkesztőségben pedig Kendeh K. Péter igazgatóval és T. Pintér Károly főszerkesztővel vizsgálták meg az együttműködés lehetőségeit.

A METT-találkozón – a Magyar Evangélikusok Konferenciájának megalapítása mellett – szó esett arról is, hogy a világ magyar evangélikusai közötti kapcsolat további erősödését szolgálná, ha a következő országos evangélikus találkozó egyetemes evangélikus találkozóvá bővülhetne…

Gazdag Zsuzsanna