Elfelejtett jelszó?
Tizedszer is felügyelők országos konferenciája
Egyharmad, egyharmad, egyharmad – a rögtönzött „népszámlálás” során ilyen arányban vallották magukat magyar, szlovák, illetve német gyökerekkel rendelkezőknek a felügyelők tizedik országos konferenciájának résztvevői. A több mint hetven tisztségviselő – az összes gyülekezeti felügyelő nem egészen egyharmada… – a hagyományokhoz híven a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központban találkozott egymással. A november 6. és 8. között megtartott alkalom témája ezúttal a Nemzeti és/vagy keresztény identitás volt.
Kinek mit jelent ma Magyarországon szlovák vagy német felmenők leszármazottjának lenni, vagy határon túl magyarként élni? Hogyan jelenik meg – egyáltalán megjelenik-e még – a nemzetiségi a kérdés a gyülekezetekben? És mit lehetne tenni azért, hogy a sokszínűség ezen megnyilvánulási formája ne vesszen el örökre? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket jártak körül az idei felügyelői konferencia előadásai és beszélgetései.
A nemzeti identitás rendszerváltás előtti és utáni kérdéséről Pozsgay Imre volt államminiszter, egyetemi tanár; a magyarországi németség történetéről Lackner Pál tábori püspök, történész; a szlovákok nemzetté válásáról pedig Kiss Gy. Csaba egyetemi docens, a Szlovák--Magyar Történész Vegyesbizottság tagja beszélt. Negyedik előadóként – a konferencia vezérfonalától némiképp elszakadva – Fábri György tudományos kutató a készülő egyházi felmérésről tájékoztatta a felügyelőket. (A felmérésről az Evangélikus Élet 2009. október 18-ai számának 13. oldalán olvashatnak bővebben. – A szerk.)
Igehirdetésekkel ezúttal is egyházunk püspökei – Gáncs Péter, Fabiny Tamás és Ittzés János – és az oktatási központ igazgatója, ifj. Hafenscher Károly szolgált. Az áhítatok, a vesperás és az úrvacsorás istentisztelet arra emlékezte a résztvevőket, hogy a sokféleséget nem zűrzavarként, hanem ajándékként kell megélni, és egymást irgalommal, szeretettel, könyörülettel kell el- és befogadni. Mindannyian egy testnek, Krisztus testének tagjai vagyunk, ezt a csodát pedig az úrvacsorában -- a Krisztusban hívők, a bűnbocsánatot nyert bűnösök, a Krisztussal és egymással közösséget vállalók vacsorájában -- élhetjük át.
Vitális Judit
