Navigáció
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Rózsa-színek – nem csak rózsaszínek

Talán minden megkonfirmált lutheránus egyháztagnak felsejlik a konfirmációi oktatás anyagából, mit is jelképeznek a Luther-rózsában megtalálható színek. Amikor a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) vezetősége A Luther-rózsa színei címmel tanulmányi napokat szervezett Révfülöpön, ezúttal kicsit másra gondolt: az evangélikus jelképben fellelhető színek kapcsán egyházunk sokszínű hagyománya is eszünkbe juthat. A részletekről Zászkaliczky Pált, a Magyar Evangélikus Konferencia titkárát kérdeztük.

Beszélgetés Zászkaliczky Pállal, a Maek titkárával

 

– A Maek kétnapos konferenciát szervezett márciusban a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Miként jött az ötlet, és hogyan szervezték meg az eseményt?

– Rendezvényünk ötletét szinte a Maek megalakulása óta dédelgetjük. Elnökünk, Prőhle Gergely írta annak idején: „...a környező országokban élő magyar anyanyelvű evangélikusok iránt érzett felelősségünk mindenképpen együtt kell járjon Magyarországon élő szlovák és német nyelvű hitsorsosaink iránti felelősséggel. Csak úgy lehet hiteles a Kárpát-medencei magyar lutheránusokkal való törődésünk, ha tudatosan ápoljuk német és szlovák gyökereinket is.”

Ebből a célkitűzésből nemcsak az a lutheri alapállás következik, hogy az evangéliumot egyházunk minden tagjának anyanyelvén kell hirdetnünk, hanem egy izgalmas, sokrétű, elsősorban egyháztörténeti feladat is. Fel kell tárnunk, hogy a reformáció korában evangélikussá lett, magyar anyanyelvű ősök leszármazottai mellett az egyházunk közösségébe a későbbiekben betelepült népcsoportok milyen hitbeli, kegyességi, egyháznéprajzi hagyományokat hoztak magukkal. Hogyan őrizték meg hagyományaikat máig, s azokkal hogyan gazdagítják egész egyházunkat.

A konferencia programja már egy esztendeje összeállt, az előadókat is felkértük. A programot elsősorban nem lelkészek, hanem érdeklődő gyülekezeti tagok számára szerveztük, péntek estétől vasárnap délutánig. A meghívót közölte az Útitárs, az Evangélikus Élet, egyházunk honlapja, ezentúl a Maek hazai és a környező országokban élő küldötteit is megkértük, adják tovább a hívást.

– Kik és hány országból vettek részt az alkalmon?

– Sajnos csak az országhatáron belülről érkeztek konferenciánkra, a ház csak félig telt meg, kicsi, de nagyon figyelmes és lelkes csapat kovácsolódott össze, akik kérték és várják a folytatást.

– Milyen előadások, lelki együttlétek színesítették a programot?

– A tartalmas és színes előadásokat csak felsorolni tudom: A legelsőt Gémes István tartotta, aki a nagyvilágban szétszórt hittestvéreink között végzett ötvenesztendős szolgálatáról számolt be. Aradi András Péter a szlovák Tranoscius-énekeskönyv történetéről és gyülekezeti-családi használatáról szólt, Fehér Károly Kemenesalja gazdag múltját mutatta be, Krähling Dániel tolna-baranyai német testvéreink be- és kitelepítéséről beszélt, Kovács Attila a hétfalusi csángó evangélikusok kisebbségi létét vázolta előadásában.

Jóllehet az előadásoknak voltak egyházunk tanítására is utaló mozzanatai, este és reggel közösen hajoltunk Isten igéje fölé, s az alkalmat vasárnap úrvacsorás istentisztelet fejezte be.

Az egyháztörténelem teológiai tudomány, a teológia művelése pedig nem zárja ki, sőt feltételezi és elősegíti hitünk ébresztését és erősítését. Az igeszolgálatok textusai a Krisztusban megvalósuló közösségbe hívtak mindnyájunkat.

– Melyek voltak a konferenciai tanulságai? Mi az, ami mindenképp folytatandó, és van-e esetleg olyasmi, amit a jövőben másként tennének?

– A tanulság elsősorban az, hogy a gyökereinket ismernünk és ismertetnünk kell. Ma már nem köztudomású, mennyi drága, a szlovák nyelvű Tranoscius-énekeskönyvből származó ének gazdagítja mai gyülekezeti énekkincsünket, pedig el sem tudnánk képzelni istentiszteletünket a „Dicsőítünk, Krisztus, aki szenvedtél” (199) vagy a „Jézusom, Krisztusom, én szerelmesem” (381) kezdetű ének nélkül. Át kellene vennünk a tolna-baranyai német eredetű testvéreinktől a templomszentelési évforduló, illetve a gyülekezetenként „választott” bűnbánati nap méltó megünneplését. Örömmel énekeltük az egyik esti áhítaton erdélyi testvéreink esti istentiszteleti liturgiáját, a vesperát. Bizony megtanulhatnánk tőlük a lutheri kincseket felhasználó énekes liturgia szeretetét, buzgó használatát!

Milyen legyen a folytatás? Akad még bőven téma házunk táján, gondolok például a vend hátterű gyülekezetek történetére, hagyományaira. S bár a „két hazát szerető” felsőszeli evangélikusok kényszerű betelepítéséről és szétszóratásáról szóló, Mátis Lilla rendezte nagyszerű filmet is megnéztük, a Szlovákiából áttelepítettek és a szülőföldön maradottak életével is többet kell foglalkoznunk a továbbiakban. Ha az Úristen időt és erőt ad még, legközelebb hazai egyházunkon kívüli, sőt nem kifejezetten egyházi előadót is szeretnénk meghívni.

– Várható-e, hogy a konferencia előadásainak anyagát azok is elolvashatják, akik személyesen nem vettek részt az alkalmon?

– Igen. Az áhítatokat egymás után közli az Útitárs, az előadások pedig hamarosan felkerülnek a Maek honlapjára.

 Szűcs Petra

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek