Magyarul szolgálni Szlovákiában

Rusznyák Dezső igehirdetése 1Jn 3,18--24 egyik mondatára épült: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” A sajógömöri lelkész többek között elmondta: „Már az első keresztények üldöztetése során a hívők egyik közös vonásaként jegyezték fel, hogy ők azok az emberek, akik nagyon tudnak szeretni. Nem voltak döntőek a struktúrák és az ezerféle társaságok. Az igazán fontos a csodálatos, mindent megújító és megszépítő, életet adó erő, a szeretet volt.”

Az ipolysági találkozón részt vett a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke, Miloš Klátik és felesége, valamint Milan Krivda, a Nyugati Egyházkerület püspöke is.

Az áhítat után program szakmai értekezlettel folyatódott. A mintegy kilencven résztvevőt Hana Peničková, a helyi gyülekezet lelkésznője és – a szervezők részéről – Srna Zoltán presbiter köszöntötte. A püspökök szintén köszöntötték a jelenlévőket, és buzdították őket az Úr szőlőjében végzett munkára. (Elküldte köszöntését Miroslav Dubek, a honti esperesség esperese is, aki szakmai elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni.) A meghívott vendégek közül Szpisák Attila tótkomlósi lelkész is köszöntőt mondott.

A tizenöt képviselt gyülekezet rövid bemutatása után Daniela Veselá, az Egyetemes Püspöki Hivatal iskola- és oktatásügyi titkára tájékoztatta a résztvevőket a Szlovákiában folyó evangélikus hitoktatás jelenlegi helyzetéről, majd készségesen felelt a – főként a magyarországi hittankönyvek és egyéb segédeszközök használatával kapcsolatban feltett – kérdésekre.

E találkozón mutatták be első alkalommal eredményeiket annak a magyar nyelvű szolgálat javítása érdekében alapított munkacsoportnak a tagjai, akiket az egyetemes püspök nevezett ki tanácsadóivá, illetőleg hogy rendszerezzék az istentiszteleti élettel, az oktatással és neveléssel, valamint a misszióval kapcsolatos témákat.

A délután folyamán a Csemadok (Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) templommal szomszédos termében az istentiszteleti életről és a misszióról szóló beszámolók hangoztak el Jozef Horňák dunaszerdahelyi és Nagy Olivér alsószeli lelkészektől, akik megoldási javaslataikat is előterjesztették. Az előadásokat követő beszélgetés során a jelenlévők kifejezésre juttatták abbéli szándékukat, hogy a különböző javaslatokat a Szlovákiai Evangélikus Egyház törvényhozó testülete elé kell terjeszteni, és azokat törvénybe kell iktatni.

Konkrét javaslatok születtek a a lelkészek, illetve a gyülekezetek közötti kommunikáció javítása érdekében is. A magyarországi helyzetről szólván Szpisák Attila elmondta tapasztalatait azokkal a gyülekezetekkel kapcsolatban is, amelyekben nincs szlovákul szolgáló lelkész, továbbá beszámolt az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálatról és annak működéséről.

Viliam Solárik rozsnyói lelkész külön magyar nyelvű szekció létrehozását javasolta az egyház honlapján.

Dušan Vagasky, az Egyetemes Püspöki Hivatal igazgatója, aki vendégként szintén jelen volt a találkozón, tolmácsolta a Szlovákiai Evangélikus Egyház azon – részben máris sikeres – igyekezetét, amelynek célja, hogy minden magyar nyelvű szolgálatot igénylő közösség részére biztosítsák a követelményeknek eleget tevő lelkészt. Emellett méltatta azoknak a lelkészeknek és lelkésznőknek a fáradozását, akik szlovák nemzetiségük ellenére magyarul tanulnak azért, hogy szolgálatukat maradéktalanul elláthassák. Egyúttal biztatta a magyar gyülekezeteket, hogy keressenek soraikban olyan fiatalokat, akiket motiválhatnak a teológiai tanulmányok felé. Ezek a fiatalok öt éven belül visszatérhetnének gyülekezeteikbe, és sokat javíthatnának azok helyzetén.

A jelenlevők megállapodtak további találkozók szervezésében és a kétnyelvű alkalmakon használható egységes liturgia és istentiszteleti rend előkészítésében. A találkozó Szpisák Attila áhítatával fejeződött be.

Nagy Olivér – Dušan Vagaský